Interjú
Semmi sem lesz szokványos
2012-07. szám / Szepesi Krisztina
Fekete Ernő, amint 1995-ben elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, azonnal a Katona József Színházba szerződött. Az elmúlt 17 évben alig mozdult ki anyaszínháza falai közül, ám most a Városmajori Szabadtéri Színpadon lép fel egy tőle kissé idegen, énekes-táncos főszerepben a Szerencsés flótás című operettben.
Mi az oka, hogy tizenhét év alatt mindössze fél tucatszor hagytad el a Katonát?
F. E.: Nem tudom, mi számít soknak vagy kevésnek, az élet hozta így. Mindig voltak felkérések, és volt, amikor el tudott engedni a színházam, mert épp nem volt rám olyan nagy szükség, de volt, amikor nem. Az utolsó időszakban azonban sok feladatom volt máshol, tavaly a Radnótiban, azelőtt pedig a Vígszínházban játszottam. Vagyis ahova elengednek, oda megyek.
Azért gondoltam, hogy a te döntésed volt ez, mert korábban említetted, nehezen nyílsz meg az új emberekkel való munkák során.
F. E.: Valóban nehezebben nyílok meg, de közben vágyom arra, hogy új emberekkel dolgozhassak. Az első lépések, az ismerkedés mindig nehéz nekem, de nem hinném, hogy különleges eset lennék. Egy összeszokott társulatban, ahol mindenki ismer mindenkit, az ember már bizonyos dolgokon túl van, és azonnal az új feladatra tud koncentrálni, de egy új szituációban nem csak a zárkózottabbaknak kell lefutni a szokásos köröket. A Szerencsés flótásban van egy jelenet, ahol Németh Jucival megcsókoljuk egymást. Amikor elkezdtük próbálni, azt mondta, fog ez menni majd, de most még ismerkedünk. A Katonán belül például ez nem probléma, mert már milliószor megcsókoltuk, megütöttük vagy megsimogattuk egymást a színpadon.
Erre a könnyed nyári operettre miért mondtál igent?
F. E.: Nyilván komoly, mély szándékaik nem voltak a szerzőknek, inkább a nézők szórakoztatása volt az első számú szempont. Rengeteg slágerrel megtűzdelt, bájos, nagyon egyszerű kis történet ez, de valószínűleg azért esett erre a darabra a rendező, Vajdai Vilmos választása, mert megmozgatta „TÁP színházas” fantáziáját. Nekem tetszett a Kamrában látható Cserenadrág, amit szintén ő rendezett, így igent mondtam.
A Katonában alig van alkalmad hasonló szerepbe bújni. Péter pedig nem egy Miskin herceg. Van azért a karakternek mélysége?
F. E.: Bármilyen karakternek lehet mélysége és felszínessége is. Persze az operett teljesen más műfaj, de amikor elkezdtem próbálni, éppen Miskin herceg jutott eszembe. Nyilvánvalóan más mennyiséget markolnak a világból, de mindkettő nagyon naiv, rendkívül jó szándékú és nagyon nehezen közlekedik a világban. Az előadás pedig nem arról fog szólni, hogy a dalok közti időt üssük el valahogy. | hirdetés
 |
|
Tévedek, ha azt gondolom, hogy az ének és a tánc nem áll közel hozzád?
F. E.: Valóban nem, bár a tavalyi évadban nálunk, a Katonában is volt három olyan bemutató, amelyekben fontos volt a zene, sőt, volt köztük egy operett-ősbemutató is. És bár a Woyzecket is Tom Waits dalaival adtuk elő, én azért inkább prózistának gondolom magam. Amikor ezt a feladatot elvállaltam, az futott végig rajtam először, hogy ilyesmit én még sosem csináltam, ezt a világot nem ismerem, és valószínűleg nem ez lesz a fő műfajom a jövőben sem. Viszont kirándulásnak nagyon jó. Szerencse, hogy vannak mellettem jó énekesek, így ami belőlem hiányzik, azt majd a Budapest Bár énekesei és zenészei kipótolják. Színészi oldalról pedig talán mi tudjuk kiegészíteni őket. Az biztos, hogy ebben az előadásban semmi sem lesz szokványos. Nagyon jó kis csapat állt össze, és mindenkinek nagy kedve van a közös munkához.
Szerencsés flótás
kortárs operett
2012. augusztus 2., 4., 7., 20h
Városmajori Szabadtéri Színpad
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
