PM Online

Almárium. Egy már-már elfeledett jelentésű szó. Talán rémlik iskolás olvasmányainkból, ahonnan krajcárokra, befőttekre és kulccsal elzárt értékekre asszociálunk. Egykor a mindennapok részét képezte, ma pedig gondolatfoszlányokból igyekszünk feltárni valódi jelentőségét.

Horváth Lóczi Judit műtárgyegyüttesével olyan alapvető emberi értékekre hívja fel a figyelmet, melyek napjainkban egyre inkább eltűnni látszanak – mégsem tudunk nélkülük minőségi és értelmes életet élni. Az értékmentés és az értékőrzés hívószavak mentén a kiállítás koncepcióját az almárium szimbolikus funkciójához kapcsolta. A művész legújabb műtárgysorozata tulajdonképpen az almáriumok gondolatiságát ötvözte a kortárs művészettel, saját emblematikus képi világával. Műalkotásaihoz gyakran használ korábban kidobásra ítélt régi tárgyakat, melyeknek művészi munkája által új funkciót és jelentést ad mindamellett, hogy élettartamukat is tovább növeli. Ezzel a gyakorlattal egyszerre végez értékmentést és értékalkotást.
„Gyerekkorom óta vonzódom az egyházi tárgyak esztétikájához, melyet most sokszor kidobásra ítélt profán tárgyak áttranszformálásával igyekszem megidézni. A kiállítás egy hangsúlyos részét olyan szakrálisnak tűnő tárgyak is alkotják, melyek alapját profán világunkban található egyszerű használati eszközök képezik. Az új sorozatom létrehozásával az volt a célom, hogy rávilágítsak arra a jelenségre, hogy a mai világunkban nem sok mindent tisztelünk már abból, ami a régebbi, a szakralitáshoz jobban kötődő korokban az alapvető értékrend részének számított. Sőt az elmúlt időszakban – és napjainkban is – megélt pánikhelyzetek, szorongások és az általános bizonytalanság érzete felerősítette a társadalmi és személyes felelősség és lelkiismeret figyelmen kívül hagyását. Ezért olyan kompozíciókat hoztam létre, melyek mementóként emlékeztetnek az alapvető értékekre, az egyszerű jó dolgokra, melyek kihatnak lelkiállapotunkra, életminőségünkre és társas kapcsolatainkra is.