PM Online

A tabu azonos mindazzal, ami egy adott közösség számára kimondhatatlan, tiltott dolog, jelenség, esemény vagy történés. A tabu fogalmának körbejárását a benne rejlő ambivalencia lehetősége teremtette meg.

Mennyire gondolják komolyan, vagy inkább mennyire hagyják figyelmen kívül az alkotók az adott társadalom keretein belül tabunak ítélt témákat? Valóban nem érzékelhető a határ? Közönyre vagy megértésre, netán megbotránkoztatásra számíthatunk?
A kArton Galériában látható, bolgár-magyar-macedón-német csoportos kortárs kiállítás a tabu fogalmának aktuális olvasatait mutatja be három kurátor, Ksenija Cockova, Lájer Vera és Yanna Varbanova válogatásában. A tárlaton szereplő munkák a fogalom négyféle értelmezési rétegét ragadják meg: a személyes és családi tabuk körét, az érzékiséggel, intimitással és az öndefinícióval kapcsolatos tabukat, a társadalmi és politikai tabuk csoportját, valamint egy adott társadalom tabu-témáit kívülállóként feldolgozó, idegenként megfigyelt tabuk körét. A XVIII. században élt felfedező, James Cook kapitány által Európába származtatott polinéz fogalom, a ta-pu, napjaink szóhasználatában tabuként erősen kibővült értelemben, minden olyan jelenségre kimondható és rávetíthető, ami a tiltott, mélyen elhallgatott, nehezen napvilágra kerülő tartalmakra vonatkozik: légyen szó akár egy autóba belibbenő, karcsú, tűsarkos topánról avagy a mezítelen női testről…
A tabuk vizuális megjelenítésével a művészet történetében már a kezdetektől fogva találkozhatunk: mind a természeti népek spirituális gondolkodásában, vallásos rítusaiban, mind a Bibliában vagy a Biblia által tiltott, az emberi kíváncsiság keltette jelenségek körében. Míg Sigmund Freud Totem és tabu című írásában a törzsi gyökerekig ás alá, és a tömegpszichológia alapjaként határozza meg a tabut, addig a kortárs művészet szemszögéből Hanno Reuterberg kérdez rá a kortárs művészet érzéki határainak meglétére: Und das ist Kunst? /És ez a Művészet?
A kiállítás címében szereplő Script szó egyrészt a scriptorum, azaz az írás, mint leírás szükségességét és fontosságát jelzi, másrészt a kiállítók magyarázó szándékára utal – ezért olvasható a művek mellett számos esetben az alkotók saját interpretációja.