Verebics Katalin az elmúlt évtizedben lekötözött, meggyötört vagy épp erotikus mámorban kéjelgő női testek merész kompozícióival provokálta a közvéleményt, s vívott ki ismertséget a hazai kortárs művészeti életben.
 Legújabb sorozatának, melyen még alig száradt meg a festék, központi motívuma ismét a test, de az Arnulf Rainer-i hagyományokat követve, most a művésznő saját teste. Még mielőtt bárki is valamiféle szado-mazo, önerotikus képsort vizionálna, ki kell, hogy ábrándítsam: Verebics Katalint ezúttal a szexuális izgatószerek helyett a szó szerinti besározódástól a megtisztulásig tartó folyamat izgatja. Egyrészt arra kíváncsi, formailag milyen lehetőségeket rejt az „önpiszkítás”, más részt érdekli a nő lelki útja is, amely a bepiszkolódástól a megtisztulásig vezet. Az „összefestékezés” persze nem egyértelműen negatív aktus: a helyenként a japán gésákat idéző testfestés esztétikai szépsége harmonikus-szomorkás hangulatú képeket eredményez. Verebics a művein keresztül folyamatosan elfed, majd felfed: festék kel fedi be saját alakját, lefotózza, majd lenyomatot készít róla, és végezetül megfesti önképét.
KOGART Galéria
07. 16-ig
|
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza
vissza a lap tetejére
