RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. augusztus 6., csütörtök
Berta, Bettina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
Az épület-lény – 11. Velencei Építészeti Biennále, Magyar Pavilon
2008-36. szám / Csejtei Orsolya

A hazai zsűri döntése értelmében idén a jövő héten nyíló Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonját Július Gyula kurátor vezetésével
a svájci-japán-magyar doubleNegatives csoport alakítja ki. Tagjai, Max Rheiner és Maróy Ákos szoftverművészek, Ichikawa Sota építész és Kaoru Kobata grafikus, akik Corpora in Si(gh)te című munkájukat – számos sikeres, ázsiai szereplés után – most mutatják be először Európában. A Corpora-rendszer tulajdonképpen egy szoftver, amely egy használati eszköztől egy városig szinte minden léptékben képes tervezésre – a beérkező adatok alapján ideális eszközt, épületet hozva létre.

Képzeljenek el egy épületet, amely úgy változik, mint egy fa: ha új lakók költöznek testébe, épületszárnyat (ágat) épít, ha pedig egy-egy raktár régóta kihasználatlanul, üresen árválkodik egy folyosó végén, szép lassan elsorvad, eltűnik. Az épületnek, egy fához hasonlatosan, energiára és tápanyagra van szüksége – víz- és villamosvezetékekre, állandó építésre és karbantartásra.
A 11. Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjában egy ilyen épület – jelen fázisában a Corpora in Si(gh)te nevet viseli – születik szeptember 14-ére, amelyet a nemzetközi együttműködésben dolgozó doubleNegatives csoport valósít meg. „Elültetik” a magokat, még ha ezek a magok nem is valóságosak, s egy, a növényvilág elemeihez hasonlóan felépülő épület-lényt hoznak létre.
Ahogyan egy fánál sem végleges az, amit a magból éppen kikelt csemete mutat, úgy a Corpora esetében is egy állandóan változó, a külső körülményeknek aktív válaszokat adó rendszert, épületet kapunk. A szél iránya és erősége, a fény beesési szöge, más épületek helyzete, a csapadék mennyisége, lássuk be, nem csak egy tölgyfára, hanem az ingatlanárakra is hatással van. Merre van tájolva? Napfényes? Jó a szomszédsága? A Corpora esetében ezt az „adatgyűjtést” egy megfigyelőmező végzi, melynek negyven érzékelője lesz kihelyezve a Magyar Pavilon közelében.
Persze, a kiállításon bemutatatott lény nem életképes, illetve inkább, jobb szóval élve: nem valóságos. Erre a tulajdonságára vonatkozik utóneve, az in sighte (látványban élő) kifejezés is. A kiállítás látogatói csakis kivetítőkön keresztül láthatják azt a lényt, amely valójában magasan a kiállítási pavilon felé tornyosul. Olyan ez kicsit, mint a spiritiszták manipulációgyanús diagnosztikája, az aurafotó vagy éppen szellemfotó – lehet hinni abban, hogy ott van, és le is lehet (valamit) fényképezni –, csak éppen a Corpora esetében egy szinte valós időben változó struktúrával szembesülhetünk, és nem kell kételkednünk abban, amit látunk. A lény kitelepített szenzorjai ugyanis ott helyben, a pavilon körül észlelik azokat az apró környezeti változásokat, amelyeknek a hatására ez a furcsa szellemépület mozgásba lendül, változik. Például ahogy hidegebb lesz, az épület összébb húzódik.
hirdetés

Ne feledjük, a fa, akármilyen óriási legyen is, kezdetben egy mag volt csupán! E jellegzetességében lehet megfogni azt, ami a leginkább hasonló a Corpora és bármely élőlény között: a növények modulárisak, azaz bármely részük specializálódhat és eldöntheti, milyen funkciót tölt be. A Corpora is hasonló, hálózati elven alapul, minden egyes pontja betölthet bármely funkciót az egészben, lehet bejárat, szoba, sarok vagy ablak.
Jelen fázisában a Corpora in Si(gh)te még csak egy elméleti felvetés a szűk építészeti szakma felé. Egyfajta módszertani tanulmány, demonstráció. Nincsenek meg a válaszlépései a környezeti változtatásokra. Mert bár egy fa gyökeret növeszt, ha tápanyagra van szüksége, a Corpora nem növeszt újabb bejáratot, ha sorban állnak a látogatók a főbejáratnál. Egy fa, ha fújja a szél, ellene feszül, ha nem éri fény, magasabbra nyújtja ágait. A Corpora még nem tart itt. Majd később, ha az építészek fantáziát látnak alkalmazásában, talán. Ekkor jön el az a pillanat, amikor a lény nemcsak látványában, virtuálisan fog létezni, hanem a magból kikel egy valódi épület. Sőt, talán egyszer az is elképzelhetővé válik, hogy a családi házat úgy vesszük, akár a tulipánhagymát: csak rá kell kötnünk a közműveket és élni benne. Mert ne feledjük, az épület legfontosabb tulajdonsága, az, amiért létezik, hogy mi, lakók, emberek élünk benne.

11. Velencei Építészeti Biennále
Szeptember 14.–november 23.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor