Címlap – Interjú
Randevú a jazzel
2010-01. szám / Sári Júlia
Év végén jelent meg Micheller Myrtill jazzénekesnő Randevú/Rendez-vous című, önálló kétlemezes albuma, amelyen a magyar dalok mellett már klasszikusnak mondható francia szerzemények is felcsendülnek, méghozzá eredeti nyelven – ami a francia szakot végzett énekesnő régi vágya. A lemezbemutató koncertre január 27-én kerül sor a Thália Színházban,
 ahol különleges vendégzenészek is fellépnek, valamint egy titokban tartott meglepetésre is számíthat a közönség. Az énekesnővel az album elkészítéséről, a műfaj útvesztőjéről és a muzsikához vezető, szerencsére nem rögös útról beszélgettünk.
A lemezbemutató koncertre különböző „zenei csemegéket” ígér a beharangozó. Ezekről lehet tudni részleteket, vagy csupa meglepetésről van szó?
M. M.: Számunkra már az is csemege, hogy az állandó zenekarom, vagyis a dob (Révész Richárd), gitár (Pintér Tibor), bőgő (Sárkány Sándor) és a dob (Gálfi Attila) az egyik félidőben kiegészül egy fúvósszekcióval, ugyanis a magyar számokban fúvósok is játszanak. Ráadásul nagynevű fúvósokról van szó a Budapest Jazz Orchestra soraiból, Elek István, Hámori János, Schreck Ferenc és Makovics Dénes személyében. Ez nekünk, zenészeknek óriási öröm, hiszen hihetetlenül felfrissíti a játékot. Ami pedig a nagyközönség számára is különlegességszámba megy, hogy a méltán híres Hot Jazz Band vezetője, Bényei Tamás is új zenei színt visz a produkcióba. Ő a lemezen bendzsózik és trombitál, de a koncerten énekelni is fog, így egy-egy dal erejéig gazdagítja a hangzásunkat a tőle megszokott régies, swinges világgal. Illetve bizony lesz egy meglepetésvendégünk is, akinek a kilétét most nem árulom el, legyen elég annyi, hogy ő nem zenész, hanem színészember. Így hát egy jelenet erejéig némi színházi jellege is lesz az előadásnak.
A jazzen belül melyik válfajhoz sorolnád a lemez stílusát?
M. M.: Ez fontos kérdés, hiszen a jazz mára már annyi mindent magába fogadott, annyira sokszínű, hogy ha egy átlagos nem jazz-hallgató meghallja ezt a szót, talán kicsit meg is rémül tőle. Közben pedig ha véletlenül el tudjuk csalogatni a koncertünkre, utána egészen meglepődik, hogy nahát, ez is jazz? Meglehet, azért, mert itthon leginkább a modern jazz képviselői vannak jelen, akiknek a zenéje valóban kifejezetten a jazzrajongó közönségnek szól, és ezért idegenkednek a műfajtól a könnyedebb stílusok kedvelői. De mi mindig is a jazz populáris irányát képviseltük, ami könnyen fogyasztható, dallamos zene, és inkább az eredeti, swinghez közeli hangzást idézzük meg. Ezen kívül még belecsempészünk sok latinos elemet, ami szintén igen kedvelt, és valamennyit a bluesból is merítünk. Én fontosnak tartom ezt a vegyességet, hogy ne legyenek a dalok egyhangúak, unalmasak és egyformák. És ha belegondolunk, a feldolgozások, amiket játszunk, koruk legnépszerűbb tánczenéi voltak, így biztos, hogy ma is mindenki számára kellemes és szerethető a hangzás.
Az album magyar dalai azonban többnyire mai szerzemények. Kik írták ezeket?
M. M.: A magyar lemezen is szerepel két régi sláger, az Engem nem lehet elfelejteni és az Egy fiú a házból, amiket kicsit a mi magunk szájíze szerint feldolgoztunk. A többi dal valóban új, de mégis ezek is ebben a hangulatban születtek. Az egyik dalszerző Frey György, egy nagyon kedves basszusgitáros kollégám, akiről kiderült, hogy dalszerzőnek is kitűnő. E minőségében tulajdonképpen ezen a lemezen debütál, akárcsak Pintér Tibor gitáros, akivel egyébként évek óta játszunk ének-gitár duóban. A szövegek terén is van olyan, aki az albumon mutatkozik be első ízben, méghozzá Pocsai Krisztina, aki énekes kolléganőm, és bár magának már írt angol nyelvű szövegeket, ez az első alkalom, hogy magyar dalt írt. A többi szöveg pedig rutinos szakmabeliek munkája. Miklós Tibor, a Rock Színház alapítója írt két szöveget, akinek a nevéhez megszámlálhatatlan dal- és musicalszöveg fűződik, valamint Szabó Ági, aki főleg a populárisabb zenei világból ismert.
| |
És a francia dalokat hogy válogattad össze?
M. M.: A francia világnak kamaszkorom óta nagy szerelmese vagyok, és már magába a nyelvbe korán beleszerettem, hiszen a zeneiségnek elképesztően széles skáláját teszi lehetővé. Az egyik kedvenc dalszerzőm például Michel Legrand, aki többek közt a Cherbourgi esernyők zenéjét írta, és ennek a főcímdala is felkerült a lemezre. És a többi dal is hasonlóan híres, régi sláger, sanzonok és filmbetétdalok, amelyekre a magyar közönség is bizonyára ráismer. Kicsit persze ezeket is átdolgoztuk, hogy a hangzásban benne legyen a swing és a jazz, s kicsit a sajátunké tegyük. Néhány dal pedig egy híres mai francia dalszerző, Dany Brillant szerzeménye, aki nagyon kedves a számomra, és ő is a franciás klasszikus jazz műfajt képviseli. Egyik dalába – a Dieu-be – ráadásul olyannyira beleszerettem, hogy miután a beleegyezését adta, írtam rá egy saját szöveget magyarul, úgyhogy ez mindkét lemezen szerepel. Ez az első dalszöveg, amit valaha írtam.
Lefordítottad az eredetit, vagy teljesen saját szöveget írtál a zenére?
M. M.: Nem fordítottam, ez nem is volt cél, egyszerűen megérintett a zene. De a szöveg jelentése, a mondanivalója más, mint az eredetié.
És milyen egyéb elfoglaltságaid vannak mostanság, ha egyáltalán a lemez mellett az időd engedi?
M. M.: Ami még tartós és főleg szeretett dolog a számomra, az a Benkó Dixieland zenekar, amelynek most már évek óta állandó vendége vagyok. Ez a jazznek megint egy egészen más iránya, hiszen a dixieland a műfaj leginkább szórakoztató vonala. Olyan muzsika, amire oda kell figyelni, sok fúvóssal, akik mind egyszerre fújnak, van benne vokál is és sok-sok improvizáció, szóval, egy nagyon látványos és hangzatos műfaj. Ha nem kerültem volna ebbe a csapatba, valószínűleg magamtól nem kezdek ezzel a műfajjal tartósan foglalkozni, de nagyon megszerettem, és örülök, hogy így alakult. Sőt, megtiszteltetésnek érzem, hogy egy 50 éves, legendás zenekar élén állhatok. Azelőtt nagyon sok másféle zenei produkcióban is, lemezfelvételen is vendégeskedtem, de most már igyekszem inkább a saját dolgaimra koncentrálni, s így nem nagyon marad időm másra.
Hogyhogy előbb végezted el a francia szakot, mint hogy a Zeneakadémia ének szakára jelentkeztél volna?
M. M.: Én a zenetanulással viszonylag későn ismerkedtem meg komolyabban, már az érettségi után. Gyerekkoromban persze a szüleim elvittek zeneiskolába, tanultam zongorázni, és az Operaház gyerekkórusába is jártam egy ideig, de mindez hosszú évekre megszakadt, amikor a családom külföldre költözött. Úgyhogy tulajdonképpen tizennyolc éves korom körül döbbentem rá, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Akkor csöppentem bele mindenféle házibuli-zenélésbe, és akkor kezdtek el biztatni, hogy ha ezzel szeretnék foglalkozni, felvételizzek, de hát még nem voltam felkészülve rá, főleg, ami a zeneelméletet illeti. A francia nyelv pedig már akkor is nagy szerelmem volt, így hát először is megpróbálkoztam azzal, és fel is vettek. A főiskolás éveim alatt pedig zenekart alapítottunk, teljesen magával ragadott a jazz világa, és másoddiplomásként a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazzének tanszakát is elvégeztem.
|
 vissza |
|
|
| |
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza a lap tetejére
