Közérzet
Betört ablakok
2012-03. szám / Fáy Miklós
Nemrég halt meg Robert Q. Wilson, akinek a neve talán nem ismerős, de az elmélete bizonyosan. Az ő agyában született meg a betörtablak-elmélet, egy igen meggyőző és a gyakorlatban sokszorosan bebizonyosodott jelenség.
Wilson azt mondta, hogy ha egy épületen betörik egy ablak, és másnapra megcsináltatják, akkor az azt jelzi, hogy ott fegyelem és figyelem van jelen, és nem tolerálják a szabálytalanságokat. Míg ha az ablak betörve marad, akkor az arra utal, hogy semmi sem számít, nincsenek felelősök és rendteremtők, szép lassan betöröget a többi ablak, bedobálják a házba a szemetet, jönnek a falfirkák, felfeszítik a zárat, mert miért ne?
Wilson elmélete alapján kezdték meg New Yorkban a bűnözés visszaszorítását, attól kezdve nem az volt a cél, hogy a nagyobb bűnözőket szorítsák vissza, és próbálják meg bankrablás és tömeggyilkosság nélkül zárni az évet, hanem rászálltak a kis halakra is, stricikre, drogárusokra, zsebtolvajokra, akikkel éppenséggel lehetne békésen egymás mellett élni, de a jelenlétük és munkásságuk lazítja az állampolgári együttélés szabályait, törött ablakok, akiket majd követ a többi, és lepusztul a környék. Lehet, hogy előítéletes az elmélet, lehet, hogy túlságosan is kézenfekvő és elnagyolt, de nincs mit tenni, a gyakorlat igazolta, New Yorkban jelentősen csökkent a bűnözés, attól kezdve, hogy gyakoribb és szigorúbb lett a hatósági ellenőrzés az utcákon, és amikor Wilsont meghívták Los Angelesbe, az elmélet ott is sikeres volt, ugyanúgy csökkent a bűnözés a nyugati parton. | hirdetés
 |
|
Nyilván elkelne egy Wilson Budapesten is, de most nem ez a tanulság. Hanem hogy a töröttablak-elmélet a művészetre is érvényes. Hogy hiába hagyná az ember az ócskaságot, ha egyszer nem olyan súlyos. Csinálják csak, legyintenénk, nekik is meg kell élniük valamiből, szabad az ország, egy rossz film, egy unalmas színdarab, egy dögletes koncert nem árt senkinek, ha vannak tehetséges rendezők, akkor tehetségteleneknek is lenniük kell, különben honnét látnánk a különbséget. Nem, sajnos nem. A tehetségtelenek nem csupán az időnket rabolják, nemcsak a tehetségesek közötti űrt töltik ki, de a létezésükkel azt a látszatot keltik, hogy ez rendben is van, hogy ezt szabad így is csinálni. Ha meg szabad, akkor majd mások is csinálják, mert miért ne, törnek be egymás után az ablakok, tönkremegy a világ körülöttünk. Éppen ezért kell tiltakozni, szidalmazni, gúnyolódni, paradicsomot dobálni, tapsokat megvonni, távol maradni, fütyülni. A tehetségtelenség olyan ragály, mint a bűn. Meg kell védenünk magunkat tőle.
|
 vissza |
|
|
| |
RSS | Impresszum | Előfizetés
vissza a lap tetejére
