Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Közérzet
Nevek bűvölete
2012-10. szám / Fáy Miklós

Kosztolányi és Ady utálták egymást. Érthetően. Az egyiket zavarta, hogy egy „kiállhatatlan és üres poseur” ül a magyar irodalom trónján őhelyette, a másik meg azt érezte, hogy jönnek az újak, helyére állnak, feszegetik neki a süllyesztő ajtaját. Tovább rontott a helyzeten, hogy Ady irodalmi írónak nevezte Kosztolányit annak első kötetét bírálva, amire a megbírált tíz évvel Ady halála után válaszolt.
Nekünk könnyű, mi szerethetjük őket együtt vagy külön-külön, szórakozhatunk a szurkapiszkán. Vagy akár tanulhatunk is belőle. Mert ami Kosztolányit bőszítette, abban éppenséggel igaza volt. Találtak egy Ady-kéziratot, az egész hazai irodalomtudomány elragadtatásba esett, egy elfeledett kincs, gyöngyszem, amely váratlan feltámadásával új irányba löki meg a művészet szekerét. Kosztolányi csak ránézett a kéziratra, és azt mondta: de uraim, hiszen ez Juhász Gyula kézírása. És a csodálatos gyöngyszem hirtelen megszűnt gyöngynek lenni, csak egy szép vers maradt, ezerből egy, semmi különös, a hazai művészet mégsem talált új kerékvágásra.
Volt rá néhány évtizedünk, hogy levonjuk a tanulságot, de nem sikerült. Raktárban porosodó képek lettek hirtelen csodálatosak, mert kiderült, hogy a festő nevét nemcsak a szakemberek ismerik, de megesett mindez fordítva is. Valaha az egyik legnépszerűbb Haydn-tétel volt a korai F-dúr vonósnégyesből az Andante cantabile, a Szerenád. Finomság, rokokó báj, szelíd érzelmesség, elegancia, nincs oly szép jelző, amit a zenemű ki nem érdemelt volna. Sokan vagyunk, akik még énekórán tanultuk: mi-fá-szó-mi-dó. Egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a szerző nem Haydn, hanem Roman Hoffstetter, egy követő, rajongó, bencés szerzetes és orgonista. Attól kezdve a Szerenád árfolyama meredeken zuhant. Egy ideig még ment Hoffstetter műveként, aztán szép lassan kikopott a repertoárból. Annyi első osztályú zeneszerző van, miért játszanánk egy utánzót?
Biztos, ami biztos, a Szerenád magával vitte a teljes opus 3 sorozatot is. Ki tudja, mi eredeti és mi nem, nem érdemes kockáztatni, hátha a többi vonósnégyesről is kiderül valami. Marad a kérdés: akkor voltunk ostobák vagy most? Vagy voltunk és maradtunk?
hirdetés





vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor