Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 28., csütörtök
Gedeon, Johanna

 
 
Nyomtatható változat
Közérzet
Más formátum
2013-05. szám / Fáy Miklós

Már a B oldalt játssza, mondták nemrégen azokra, akik elérték a 40–45. évüket. Mosolyogtunk. Tudtuk, mit jelent, hát hogyne tudtuk volna, a nagy sláger mindig a lemezek elejére került, első vagy második számnak, aztán még az A oldal végére került valami húzós.
A B oldalra meg, szerencsés esetben, odakerült valami jó kis szám, lehetőleg az elejére, a többi pedig a szakmunka. Jó kis dalok, nincs velük semmi baj, de vagy a szöveget nem sikerült eltalálni hozzájuk, vagy a refrén nem ragadt bele a fülbe. De daloknak lenniük kellett, még akkor is, ha ihlet nem volt hozzájuk, ez volt a követelmény. A nagylemezre 10–12 szám fért, ha kevesebbet kapott a vásárló, úgy érezte, átverik, nem kapja meg azt, ami jár neki. Utólag egyébként ezen is elég jól lehet mérni az alkotói szándékokat. Akik két slágerrel indultak, és nyolc-tíz töltelékkel, azoknak nyilván nem volt különösebb mondanivalójuk, örültek, hogy van egy jó nyaruk, amikor a fél világ őket hallgatja. Akik számára a 12 dal lehetőséget jelentett, azokra az utókor is tisztelettel tekint: valamit megpróbáltak elmondani magukról és a világról elektromos gitárral, orgonával, dobbal.
A B oldalt játssza, mondtuk, és utólag egy kicsit elcsodálkozik az ember, hogy volt idő, amikor a könnyű­zene ennyire fontos volt, életet igazítottunk a bennük megjelenő világhoz, barátságok és ellen­sé­ges­kedések alakultak ki együttesek vonzáskörében, és tudtuk, mit várhatunk attól, aki az ABBA-ért, a Boney M-ért vagy a Led Zeppelinért rajong. Még akkor is, ha akkoriban az A oldalt játszottuk. Vagy legalább nem tudtuk, hogy melyik oldalt.
hirdetés

Most már, persze, tudjuk. A csitri lányokból anyukák vagy magányos önmegvalósuló nők lettek, akik büszkén viselik függetlenségüket, de a strandra már egyrészes fürdőruhában mennek. A fiúk nemcsak pattanásaikat veszítették, de a hajukat is, vagy ahogy az Egy rém rendes családban mondták: mindaz, ami felülről hiányzik, az orrukban, fülükben meg a hátukon található. B oldal, mondjuk lemondóan.
Csak a szomorúságot nem érzem, nem is találom, pedig keresem. Az lenne az illendő talán, évtizedes tapasztalattal merengeni a világ esendőségén, változtathatatlanságán, nincs már más feladatunk, mint hogy némileg gépiesen ismételgessük a napi gyakorlatainkat: fölkelünk, dolgozunk, megöleljük őket, lefekszünk. Mindennap kevesebb az élet. Nem a csodát kellene várni, hanem csodálkozni, hogy még élünk, süt ránk a nap, finom az ebéd. De nem megy. Nem megy ez a bölcsesség, belátás, higgadás. És ha azon gondolkodom, hogy vajon miért nem megy, nem tudok jobb magyarázatot, mint hogy megváltozott a formátum. Nincs többé A oldal meg B oldal, és egyre kevésbé vannak már trackek, számok, listák, csak követik egymást az új és régi dalok, kiszámíthatatlanul. Nincsenek közönségbarát megfontolások, gyors után lassú, derűre ború, pörgünk, aztán csak még jobban pörgünk, vagy épp ellenkezőleg. Csak nyugalom nincs. És ne is legyen.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor