Közérzet
Ígéretek
2013-09. szám / Fáy Miklós
Soha nem értettem, miért mondanak olyat az emberek, amiről majd ki fog derülni, hogy nem igaz. Nem a sánta kutyáról van szó, hanem mondjuk a sánta paripáról. Nem hazudnak, hanem ígérnek, de olyasmit, amiről már kimondás pillanatában is egyértelmű, hogy nem teljesedik
majd. Ez valami furcsa maradvány a kommunizmusból? Aki időt nyer, életet nyer? Felirat hirdeti az Erzsébet hídon, hogy a munka előreláthatóan május közepén fejeződik be. Nem állítom magamról, hogy különösebb szakértelemre tettem volna szert az útépítés terén, de azt azért már februárban látni lehetett, hogy ebből nyáron nem lesz elzáratlan sávok sora. Nem is lett, most, ugye, jócskán benne járunk az őszben, és még mindig ott kóvályognak a munkagépek. Csak a feliratot ragasztották le valamikor június végén, valakinek feltűnt, hogy mégis kínos.
Ahogy az útépítés kérdésében, úgy az épület-felújításban sem mondhatom magam szakembernek, de amikor 2009-ben bezárták a Zeneakadémiát, gyanús volt, hogy hosszú időre búcsúzunk. Mégis egy finom épület, csupa izgalmas részlet, aranyozás, freskók, üvegablakok. Központi porszívó. Igaz, hogy évtizedek óta nem működik, de valamit csak csinálnak vele. Meg persze a csodálatos akusztika, ami hirtelen veszélybe került, hiszen légkondicionálót is be kell építeni. Mindezt két éven belül nem fogják megoldani, az azért elég valószínűnek látszott azon a szép búcsúestén, amikor bezárták az épületet. | hirdetés
 |
|
Azt azonban még sejteni sem lehetett, hogy két évig el sem kezdik a munkát, csak méricskélnek, számítgatnak, előkészítenek. Még az épületet sem zárták be, csak hangversenyt nem tartottak benne, minek is, ha egyszer arra való. Aztán az ígért átadás, Liszt kétszázadik születésnapja környékén megjelentek a munkagépek, és legalább elkezdtek dolgozni, vödröket cipeltek, törmeléket szállítottak. Elkezdték szervezni a koncerteket, embereket szerződtettek, nincs mese, ki fogják nyitni az épületet. Szép lesz, mint egy álom. És hűvös nyári estéken. Különös módon még az is kiderült, hogy tényleg csak két év kellett a munkához.
Semmi értelme nincs rontani az ünnepet, azokat a hangversenyeket siratni, amelyeket nem tartottak meg, vagy amelyeket megtartottak, csak éppen a hatalmas Müpában, így aztán hatástalanok maradtak. Ami nem volt, az nem is hiányzik. Ez a tanulság, de nem is tanulság, mert mindenki így is él. Előre nézünk, a koncerteket várjuk, ünneplünk, örülünk. Aki ígérget, annak van igaza. Elkészülnek az utak, megnyílnak a termek, a tél után eljön a tavasz. Ha nem idén, majd jövőre.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
