RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. január 16., kedd
Gusztáv

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Közérzet
Befelé az erdőbe
2017-11. szám / Fáy Miklós

Csak egy ártatlan koncertecske volt a Rádió épületében, dalokat énekeltek, gitárkísérettel, és egyszerre rákezdtek egy ismert Monteverdi-madrigálra. Fugge il verno dei dolori. A fájdalom tele menekül. A magyarul énekelt szöveg ennél valamivel kedélyesebb és közösségibb: keljen dalra
minden ember. A kedély erős földhöz ragadással jár, mert a magyar változat nem veszi figyelembe az évszakok szimbolikus jellegét, nem arról énekelnek, hogy vége a télnek, hanem hogy elmúlt a fájdalom, jöhetnek az új szerelmek, ha nem a Phyllis nevű lánnyal, hát valaki mással.
Ismerős ez a téli fájdalom, hát persze, hogy ismerős, valami hasonlóval kezdődik a III. Richárd is, rosszkedvünk telével, amelyet tündöklő nyárrá változtatott York napsütése. Persze, itt sem az évszakok örvendetes változásáról van szó, csak az évszakok és az emberi kedély hullámzásának hasonlóságáról. Mégis óhatatlanul egybefonódik bennünk, akik a négy évszak vidékén élünk, hogy a nyár a jókedv és a bőség ideje, a tél pedig a szomorúságé, sötétségé, bánaté és szenvedésé. Így is készülünk rá, tudjuk, hogy most használjuk el azt, amit nyáron begyűjtöttünk, a vitaminjainkat A-Z-ig, de legalábbis D-ig, ilyenkor változunk napbarnított tengerészekből sápadt élőhalottakká, az éjszaka ördögeiből karikás szemű téblábolókká. Csak a telet bírjuk ki, aztán már nem lehet semmi baj. Télen éljük föl a tartalékainkat, amelyeket nyáron begyűjtöttünk.
Közben meg, ha jobban belegondolunk, minden éppen fordítva van. Mióta létezik a villanyvilágítás, télen sem kell nélkülöznünk a fényt. A kereskedelem gondoskodik a gyümölcsökről, de ha ez túl bonyolult volna, a gyógyszeripar vigyáz a vitaminszintünkre. De ha nem csak kenyérrel él az ember, akkor a tél az aranyidő. Egymást érik a bemutatók, jobbnál jobb koncertek, nyílnak a kiállítások. Nem kell lelki tusát vívnunk, hogy szabad napjainkban a vizek partján üldögéljünk, vagy szellemünket építsük, mert a vizek partján még fűtés sincs.
hirdetés

Nem is valami új keletű fölfedezés a tél hasznosságáról, már Horatius is azt verselte Thaliarchusnak, mikor a havas tetejű Soractét nézte, hogy ne kerülje a szerelem gyönyörét és a táncot. Nyilván nem balettelőadásokra gondolt az antik költő, de mi már gondolhatunk azokra is. Ilyenkor édes sugdolózni titkon, az alkonyi félhomályban. Szerencsénk van, több lehetőséget kaptunk a mulatásra, mint a régiek.
De ami a lényeget illeti: hurrá. Itt a tél. És épp fordítva van, mint gondolni szoktuk: most tudunk töltekezni a sivár, nyári nappalokra, amikor csak süt, egyre süt a nap, hullámzik a Balaton, gyerekek kacarásznak a fülünkbe, és nem operaáriákat hallgatunk.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor