PM Online | Gasztro

Érdekes volna tudni, mi a tuti recept ahhoz, hogy egy étterem befusson a magyar fővárosban. Többen elragadtatással beszélnek például a Pesti Disznó nevű helyről, elsősorban is felemlegetve a rendkívül szellemes elnevezését, én pedig mindig feszélyezve arra gondolok,

hogy azért egy viccesnek szánt név még kizárt, hogy elég legyen. Szembetűnő ugyanakkor a figyelemre méltóan érdekes belső tér is, különösen a hentespultra hajazó látványkonyha és a szépen elrendezett boros falrész. És persze számít a húzónév is, márpedig Bereznay Tamás igazi celebszakács, aki ráadásul ténylegesen ott keccsöl a konyhában, nem csupán a mostanában divatos „kreatív séf” megjelöléssel adta (el) nevét az étteremnyitáshoz.
A felszolgáló személyzet sem nyeretlen kétévesekből áll, hamar megoldják az új asztal létrehozásának problémáját, egy asztalt vállra kapva máris az utcai teraszfronton képesek helyet szorítani az ebédidőben amúgy alaposan kihasznált étteremben. (Aztán a profizmus helyetti lazaság sajnos odáig terjed, hogy az egyszerűsítés végett – minden felszolgáló-alapszabályt felrúgva – egyszerre több asztalt szolgálnak ki egy-egy tálcáról. Ne kelljen annyit rohangálni az asztalok között, hát tényleg megszakad az ember…)
A kínálat heti és napi szinten is változik, a frissen szedett étlap tetején pedig ott van Bereznay séf javaslata, amely szerint érdemes több fogást is rendelni, mert az adagok szándékosan kicsik, falatkák. Ez utóbbi igaz, tényleg kicsik az adagok, az viszont sajnálatos, hogy az árképzést nem a falatméretekhez, hanem csak elképzelt főétel-mennyiségekhez alakították, így egyértelműen túlárazott, elszállt árképzésű a hely. Jó sokat kell várni az előételekre, amelyek közül a paradicsomos kenyérsaláta igazi csalódás: jó alapanyagokból teljesen érdektelen, félmaroknyi salátát kapunk (1590 forintért). A hideg uborkaleves viszont igazi élmény, minőségi olívaolajjal díszített, markáns ízű, frissítő leves, jó állagú fetadarabokkal gazdagítva: remek fogás a verőfényes tavaszi délutánban. A csípős sertésszűz elfelejt csípni, de az elkészítése nagyszerű, puha és szaftos a hús. A köretnek elképzelt mentás zöldborsópüré kiváló, rajta ropog a sok szalonnamorzsa. Remek fogás volna még egy darab hússal és valami szilárd körettel…
Úgy látszik, pempőkben legerősebb a hely, az uborkaleves és a zöldborsópüré után a báránynyárshoz kínált padlizsánkrém is egészen újszerű élmény. A tányér maga ugyanakkor inkább becsapás: az étlapon szereplő pita helyett – szó és hang nélkül – két szeletke pirított bagett kíséri a zöldfűszeresnek ígért, de inkább fűszertelen, darált bárányhús nyársat, és a hús maga is inkább keményke. A lilahagyma-saláta viszont jó mellé, így végeredményben elfogadható az ugyancsak kisadag fogás (2590 Ft).