Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Ajánló
Sikerült fricska – Fricska Gastropub
2016-02. szám / Bóta Gábor

Tavaly, amikor átadták a Dining Guide díjait, Az év ifjú séf tehetsége nevű díj átkerült többes számba. Ketten álltak egy díjjal a pódiumon. Hiszen mióta a nevezetes Olimpiában együtt dol­goz­tak, a munkában szinte összenőttek.

Giczi Andorról és Nagy Szabolcsról van szó, akik nem akarnak maguk közt rangbéli különbséget. Látszik rajtuk, hogy meglehetősen jóban vannak, féltékenység nélkül inspirálják egymást. A csapathoz tartozik még a már középkorosztályt erősítő remek borszakértő, Csongrádi Csaba, akivel az Olimpiában szintén közös volt a múltjuk. Úgy gondolták, összeállnak tulajdonosokként is, és nyitnak éppen egy olyan vendéglőt, amilyen álmaik vágya. Ez lett a Fricska Gastropub. Az elnevezésben benne van, hogy kis fricskát akartak adni a vendéglátós szakmának, lehet nem agyonbonyolított, de fantáziadús ételeket készíteni olyan áron, hogy azt a magyarok is meg tudják fizetni. És lehet laza, végtelenül barátságos a kiszolgálás, anélkül, hogy bizalmaskodóan tolakodó lenne.

Bár az árak azért némiképp feljebb kúsztak, de a törekvés bevált, lett egy igencsak otthonos, sok magyar által látogatott, remek hangulatú vendéglő, szegény Bajor Imre szerencsétlen sorsú, Kicsi Huszár nevű vállalkozása helyén. Nem szeretik nagyon hangoztatni, hogy ki és mi volt az előd – igaz, nem is tagadják –, mert ez vonzotta a bulvárérdeklődést, és mi sem áll távolabb tőlük, mint az ilyen jellegű propaganda. Nincs harsogó, látványos cégér se, a vendéglő mellett szinte el lehet menni úgy, hogy észre sem veszi az ember. Lakályosan berendezett pincéről van szó, ahová be se lehet látni az utcáról, ide nem azok jönnek, akik, mint sokan például a Liszt Ferenc téren, a külvilággal is tudatni akarják, hogy menő étteremben ücsörögnek, mintha kirakatban lennének. Így viszont ki lehet kapcsolni a külvilágot, kialakulhat egy sajátos mikroklíma.
A natúr fa színe dominál a belső térben meg egy jókora borfal. És sok kis lámpa biztosítja, hogy ez ne félhomályos, hanem igencsak világos pince legyen, így a jó hangulat átterjed az egyik asztaltól a másikig, hiszen bár tagolva, de lényegében egy légtérről van szó. A konyha is nyitott, ha nem is annyira, hogy minden mozdulat látszódjon, hogy látványkonyhának lenne nevezhető. De annyira igen, hogy lássuk az ott dolgozókat, emberközelivé váljanak számunkra, jól érzékelhessük, hogy tőlük függ, mit hoz ki a pincér.
Csaknem biztos, hogy a legelső, akit a vendégtérben érzékelünk, az Csongrádi Csaba. Jelenség. Ott van, amikor az új vendégeket kell fogadni, és ott terem az elköszönéshez is. Észreveszi, ha bármelyik vendégen a legapróbb jel mutatkozik, hogy valami kívánsága van. Ha kell, lót-fut az asztalok között. De ha bort ajánl, bőven támad ideje. Nem győzöm jegyzetelni jobbnál jobb szövegeit, nekem a leginkább az tetszett, hogy „ahol ez termett, ott isten és ember keze összeér”. Vannak persze mindenféle díjai, például a Magyar Sommelier Szövetség Par Excellence díját a magyar éttermi kultúra, különösen a bor- és italfogyasztás színvonalának emeléséért kapta. De a legnagyobb díjának talán azt tartja, hogy Esterházy Péter író egyszer „pincnöknek” nevezte, és jó embernek titulálta.
hirdetés

Étlap nincs, hiszen naponta más készül – ennyiben átvették az Olimpia szisztémáját –, így nem kell görcsölni amiatt, hogy valamit kiírtak, tehát muszáj elkészíteni, de éppen nem kapnak hozzá megfelelő alapanyagot. Fekete tábláról olvashatjuk a választékot. Üdvözlő falatként kapunk egy kis karfiol panna cottát lazaccal. Abszolút kedvet csinál a továbbiakhoz. A szuper lágy borjúbrízt (1950 Ft) lila burgonyahab, borsócsíra, némi répa teszi még kívánatosabbá. A csicsókaleves (1050 Ft) krémes formában, gesztenyével és sonkacsíkokkal feldobva érkezik. A sűrűn tartalmas paradicsomos halleves (1650 Ft) tenger gyü­möl­csei­vel van tele. A fiatal, kedves pincér, Németh Barbara gondosan elmondja, melyik fogás mit tartalmaz. Az igen gusztusos külalakú finomságok látványát Néma Júlia iparművészeti értékű tányérjai tovább fokozzák. A serpenyőben készült, vajpuha lepényhalban (4200 Ft) azért marad egy kis szálka. Házi tortellinivel, sült retekkel, fava babbal tálalják. Többször ettem már száraz, eléggé élvezhetetlen húsú fürjet (3750 Ft), de az itteni nedvdúsan zamatos, turbolya, rókagomba dukál hozzá. A báránygerincet (4250 Ft) nem sütik túl, szép rózsaszínű, élvezetes, de valami kis mócsingos rész becsúszik. Könnyed zellerhab és friss bok-csoj a körítése. Elég sokat kell várni rá, az ételek kiérkezése között általában a kívánatosnál több idő telik el, igaz, hétköznap este is telt ház van. Időkitöltőként is kapunk egy kóstolónyi elődesszertet, somlói fagyit, majd jön a desszert. Kókuszalapú piskóta, citrusokból öntet, passiógyümölcsök(1350 Ft). Nem üli meg a gyomrot, nem túl édes, könnyed befejezés. A Fricska őrzi fiatalos, innovatív formáját, jó kedélyét és a konyha magas színvonalát.

Fricska Gastropub
VII., Dob u. 56.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor