PM Online | Gyerek

Bagossy László bűbájos meséjét Pirinyó Minyóról, a sötétben látó tündérről sokan ismerhetik az Örkény Színház előadásából, ahol Pogány Judit teremti meg az otthoni mesélés meghitt hangulatát,

de testet öltve, könyvformában mostantól vihető haza ez a csudaszép tündértörténet. Az élmény garantáltan ugyanaz, a különbség csak annyi, hogy a könyv esetében a látványért nem Bagossy Levente, hanem Takács Mari felel kiállításba illő, lenyűgöző illusztrációival. Nehéz dolga van egy kritikusnak, ha valami olyanról kell kommendációt írnia, ami mind szövegében, mind pedig látványában önmagáért beszél. Minden egyes méltató szó élményfecsérlés csupán, s bár lehet, hogy kedvet csinál, sosem lesz akkora hatása, mint magának a Bagossy-féle soroknak. „Most elmondom, hogyan születnek a tündérek. A tündérek úgy születnek, hogy minden hetvenhetedik esztendőben, tavaszi reggelen, mikor az erdők alján illatozik a medvehagyma, a szerelmes tündérfiúk meg a szerelmes tündérlányok kirepülnek a tisztásokra, átkarolják egymást, és elkezdenek szépen csókolózni. Ilyenkor aztán minden hetvenhetedik esztendőben csillogó szappanbuborékok hullanak az égből, ezekben a szappanbuborékokban érkeznek meg a világra a tündérgyerekek.” Hát nem elragadó?