PM Online | Gyerek

Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél. S mivel nemcsak az Ige vala nála, hanem ő maga vala az Ige, nem nagyon kellett mást tennie, mint kimondani azt, amit szeretett volna megteremteni.

Kimondta, hogy legyen világosság, és lőn világosság. Legyen sötét! És lőn sötét. Legyenek növények, legyenek állatok, és legyen valaki, aki vigyáz rájuk. Ő lett Ádám, az első ember a Paradicsomban, ha tetszik, Édenkertben, ami Szokács Eszter Bibliai meséinek tanúsága szerint akkoriban a világ legjobb helyének számított. Olyannyira, hogyha már éltek volna emberek, biztosan mindenki oda szeretett volna utazni. De mivel emberek még nem éltek, egyedül Ádám lakta a földkerekség legirigylésreméltóbb zugát, ahol nemcsak tengett-lengett őkelme, hanem gondoznia kellett a növényeket és állatokat, valamint ez utóbbiaknak nevet is kellett adnia. Ha Ádámon múlik, és Isten nem szól rá, hogy vegye komolyan a feladatát, a páviánt ma bizony Pupák Pálnak hívják.
Szokács Eszter elbűvölő humorral, gyermeki közvetlenséggel és természetességgel nyúl az ószövetségi történetekhez, melyek egyelőre Ádámtól Jákobig vezetik be az óvodás- és kisiskoláskorú gyermekeket a Biblia rejtelmeibe. A mesékben a bibliai szereplők mindennapjai elevenednek meg a mai gyermekek gondolkodásmódjához igazított formában. Van köztük például vizes mese (ez ugye Noé története), lencsés mese (Ézsau és Jákob elsőszülöttségének alkujáról) és várakozós mese (a szerencsétlen Jákobról, aki 14 évet szolgált a szerelméért). Amellett, hogy a sajátos köntösbe bújtatott, bibliai hitelességre törekvő mesék megismertetik a gyerekeket az Ószövetség fontosabb szereplőivel, egy-két, még a Biblia által sem említett kulisszatitokra is fényt derítenek. Olyanokra például, mint hogy Ádám unalmában fákat és bokrokat metszett az Édenkertben, Noé a bárkán gyakorta kortyolgatott gyógyteát, s hogy Sárának Ábrahám elveszett saruja miatt kellett kétszer is csomagolnia, mielőtt nekiindultak volna a Kánaán felé vezető útnak.