Éhes: Éhes Miklós. Illetve hát, mint ez az utolsó novellából kiderül, Mihály; csak nem szereti Szerb Antalt, különös tekintettel az Utas és holdvilágra, aminek főhősét tudvalevőleg így hívják.
Éhes Miklós (Mihály) az egyetemi kollégiumban lesz Bandi barátja. Bandi vezetékneve vagy Toroczkay, vagy nem, mindenesetre Szekszárdon született, mint Babits vagy Mészöly, aminek nincs jelentősége. Szerb Antalnak és regényének talán van: Mihály (Szerb Antalnál) a konformizáltság elől menekülne, vissza a fiatalság korlátlan és kegyetlen szabadságába. S mintha Éhes is az elől menekülne Toroczkaynál. (Esetleg Toroczkay is.) Utoljára egy, a portugáliai tengerparton talált telefonfülkéből hívja Bandit, épp kirabolták, de amúgy nincs gond. Ez a szabadság? És Bandi élete Annával és a Rákóczi-túrósokkal maga a megalkuvás? Melyik az igazi valóság? Mintha a kotordpusztai világ lenne az, amiben Éhes a gyerek- és kamaszkorát töltötte, a Sztár áruházzal, a Géza Fejedelem kocsmával, a Weltraum mozival, Zánki-Deák Sándorral, az egyetlen verset sem írt költővel (még A tábori ágyak melankóliája című hosszabb eposz sem tőle származik!) és az önkéntes tűzoltók (köztük két kínai boltos!) Sistergő Főnix nevű zenekarával? Van ilyen hely az Alföldön? Vagy Portugáliában? Néha mintha a magyar vidékről olvasnánk jó kis szatírákat, többször fel is röhöghetünk hangosan, de a szatírákba szinte mindig belekeveredik több vagy kevesebb (inkább több) szürreális-melankolikus szín. Éhes egyszer a régi kotordpusztai világ, a régi Weltraum, a régi videotéka feltámasztásáról álmodozik. De az idő múlik, nem állítható meg, nem fordítható meg. Még a portugál tengerparton sem. Na, most röhögjünk!
|
vissza
vissza a lap tetejére
