PM Online | Könyv

Ungvári Tamás, Széchényi-díjas irodalomtörténész, műfordító négykötetes enciklopédiája után történelmünk fájdalmas korszakát, annak is sorsfordító két évét helyezte különleges lupéja alá.

A Felperzselt ország című kötet hosszú éveken át tartó kutatómunka alapján készült, és arról szól, hogyan birkóztak meg jelentős és kevésbé jelentős íróink 1944 és 1945 eget-földet rengető éveivel.
A Felperzselt ország 1944. március 19-én, azon a napon kezdődik, amikor a szövetséges Németország csapatai megszállták Magyarországot. A kötet Darvas József, Déry Tibor, Illyés Gyula, Kassák Lajos, Márai Sándor, Nagy Lajos, Németh László, Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Szabó Lőrinc, Tersánszky Józsi Jenő, Vas István, Zsolt Béla naplófeljegyzései, emlékiratai alapján beszél a korról. Megtudjuk például, hogy a Nyugat nagy nemzedékéhez tartozó, őszinte és szeretni való emberként leírt Kosztolányi Dezső fájlalta, hogy a hazai művészeti életben kozmopolita zsidókkal kell versenyezniük a magyar művészeknek. Öröm az ürömben, hogy nem a zsidóság, inkább a szemlélet ellen szólt. A válogatásból megtudjuk, hogy a németbarátsággal és antiszemitizmussal vádolt Szabó Lőrinc milyen nehezen tudta tisztázni magát, pedig meggyőződése szerint csupán katonaként akarta a hazáját szolgálni. Hogy Déry Tibort és nyolcvanas éveiben járó édesanyját rendszeresen zaklatták. Hogy Illyés Gyula és Németh László az ostrom idején közös családi öngyilkosságon törte a fejét.
A kötet kimondatlanul is párhuzamot von a jelen és a múlt között. Ahogy napjainkban, úgy a Horthy-korban sem volt egyértelmű a politikusok álláspontja, gyakori volt a kettős beszéd. Mint levelezéséből tudjuk, maga a kormányzó sem kedvelte a zsidókat, ám a gazdag zsidók ellen nem emelte fel a szavát. Akárcsak napjainkban, a múlt század 20-as éveiben is a központosítás volt a legtehetősebbek célja. Ungvári Tamás a tőle megszokott eleganciával vezet bennünket a sorsfordító évek történéseinek értelmezésében. Óriási lexikai tudással, pontos, logikus történetmeséléssel, az őt annyira jellemző humorral, máskor némi iróniával, megint máskor kis csipkelődéssel oldja az ébredező, magához térni akaró ország reményeit, illúzióit és tévedéseit rögzítő tények torokszorító mélységeit.