Interjú
Hermann Nitsch – Békét hirdet, vágóhídon vásárol
2008-43. szám / F. P.
Hermann Nitsch képzőművész, az általa kifejlesztett orgia-misztérium színház fő celebránsa. A hetvenes évektől rendezett, sokak által blaszfémnek
 tartott akciói során, azaz Nitsch kultúra- és vallástörténeti gyökerekből építkező, modern, őszművészeti rituáléin jelképes állat-áldozatokat mutatnak be a résztvevők. Az alsó-ausztriai Prinzendorf-kastélyban megrendezett események leginkább egy gigászi falusi lakodalom, egy kísérleti zenei koncert és egy akciófestészeti szimpózium keveredéséhez hasonlítanak. A látszattal ellentétben Nitsch békés ember, filozofikus alkat: a rendkívül alapos forgatókönyvvel támogatott események nem a féktelen orgiák, hanem az emberi kultúra s a vallástörténet gyökereit kutatják.
Hogyan jellemezné a művészetét? Ön képzőművész, színházi rendező vagy politikai aktivista?
H. N.: Egyszerűen művészetet szeretnék csinálni, semmi többet. Ehhez képest színházat csinálok, ami egy olyan összművészeti alkotás, amely minden műfajt magában foglal. Ami biztos nem vagyok, az a politikai aktivista, mert nem tartom semmire sem a politikát. A politikával mindig a filozófiát állítom szembe, és az a véleményem, hogy az előbbi többnyire csak szerencsétlenséget hozott az emberre.
Hol vannak a nitschi orgia-misztérium színház határai? Azaz beszélhetünk-e színpadról az ön művei esetében, s ha igen, hogyan kerül fel rá a néző? Hogyan lép bele az előadásba?
H. N.: Tulajdonképpen nincsen színpad a színházamban, számomra az egész világ, minden egyes esemény színház. A néző, ha eljön, vagy passzív szemlélőként megnézi az akciómat, vagy maga is részt vesz benne. Úgy kell ezt elképzelni, mint egy nagy léptékű sporteseményt.
1998-ban Magyarországon, a Kiscelli Múzeumban rendezett, rendkívüli vihart kavart kiállításán nem az akcióit, hanem csak annak kellékeit állította ki. Jelenlegi kiállításán, a budapesti White Galéria tárlatán kiállítandó festményei, illetve más képzőművészeti munkái milyen viszonyban vannak ezekkel az eseményekkel?
H. N.: A legfontosabb az akció maga, de a dokumentációja semmivel sem kevesebb, hiszen nem lehet folyamatosan eseményeket rendezni. A dokumentációk, festmények, videók, kellékek mintegy pedagógiai-didaktikus célra is szolgálnak: segítnek megismerni az eseményeket azok számára, akik nem lehetnek jelen rajtuk.
Milyen hatással van a munkássága a színházi vagy képzőművészeti életre? Tekint-e valakit örökösének? Valakit, aki továbbviszi az orgia-misztérium színház szellemiségét?
H. N.: Úgy érzem, hogy nagy hatással voltam a rendezői színház szinte egész műfajára, de ezt az irányvonalat nem tartom színházam örökösének, azt a szerepet csak maga az orgia-misztérium színház tudja betölteni. | hirdetés
 |
|
Milyen történelmi előképei vannak az orgia-misztérium színháznak? Milyen elemekből építkeztek az akciói, amikor még fiatalon megalkotta azok elméleti hátterét?
H. N.: Szinte az egész európai és ázsiai, sőt, amerikai kultúrtörténetet előképemnek tekintem. Szinte minden vallási rituálé vagy művészeti kifejezésmód hatással volt rám, és ezek összességéből alkottam meg a magam műfaját, amely nem a wagneri értelemben vett összművészet, hanem még valami, ami annál is kiterjedtebb, hiszen nálam a néző egyszersmind szereplő, résztvevő is. Ha valamit ki kéne emelnem, akkor azt a tényt, hogy az ősi mitológiák és kultuszok tanulmányozása nagyban segített strukturálni a munkámat.
Számos művészettörténész, kritikus úgy tartja, hogy a munkáiból sokkal könnyebb megismerni azoknak a prehistorikus, ősi rituáléknak a hangulatát, amelyek ma már sokkal szabályozottabb keretek között, de a világ legtöbb vallásában jelen vannak/voltak. Ezt hogyan látja?
H. N.: Én valamennyi vallás iránt érdeklődöm. Munkamódszerem az, hogy összehasonlítom őket, kiemelem a közös gyökereket, rituálékat. Ami engem a vallásokban, az összesben, megszólít, az az érzékiség és az érzékek szerepe, ami vagy rejtetten, vagy nyíltan, de minden rituáléban jelen van.
Mit gondol arról, hogy a művészetét sokan szintén vallásként interpretálják?
H. N.: Ez egy nagyon leegyszerűsítő magyarázata volna annak, amit csinálok. Szerintem minden művészet egyfajta vallás, kivéve az enyémet, ami a vallás és a művészet kapcsolatát próbálja felderíteni, és az akciókon keresztül bemutatni.
Érdemes tudni önről, hogy korábban igen aktívan lépett fel minden háborús, emberi konfliktus ellen, és műveit is jelentős mértékben áthatja a pacifizmus eszménye. Ma is folyatatja e tevékenységét?
H. N.: Minden háborút ellenzek, de politikailag soha nem voltam elkötelezve. Meg egyáltalán, minden olyan eseményt, ahol emberek tömegesen, erőszakosan lépnek fel, fegyverrel vagy anélkül, károsnak és feleslegesnek tartok. Még a színházamhoz használt állati tetemeket is a vágóhídról szerzem be. Én magam nem vágok le senkit és semmit...
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
