A Budapesti Őszi Fesztivál egyik legizgalmasabbnak ígérkezett zenei programja beváltotta a reményeinket: jó mélyre fúró, emlékezetes pillanatokkal teli
 zenei élményekben volt részünk. Még úgy is, hogy a koncertek, szám szerint négy, egyike se volt több negyven percnél. A fellépők mind a kortárs norvég jazz jelenlegi állapotát reprezentálták, abból is a nu jazz iskola kiválóságait láthattuk a Millenáris Teátrumban. A stílus a 90-es évek első felében alakult ki, mára pedig nagyon népszerű műfajjá vált, köszönhetően a jórészt német, francia, skandináv és angol előadóknak, illetve lemezkiadóknak. A dolog trükkje egyszerű, a hagyományos jazzhez más műfajokat kevernek, elsősorban is soult, funkot vagy elektronikát, de a latin jazz utóbbi években tapasztalt reneszánsza is sok szállal köthető ide. A paletta színes, mert a tánczenei alapú, populáris megoldásoktól kezdve, a bárzenén át, egészen a kísérleti, free jazzbe oltott zajzenéig terjed a skála. A péntek esti norvég bemutatkozás, bár mindkét szélső értéket érintette, közülük is inkább az utóbbira helyezte a hangsúlyt.
A fellépők sorát nyitó Beady Belle a jazz-pop kategóriát erősítette. A remek zenészek (gitár, basszus, dob, zongora) és egy mind külsejében, mind mozgásában különös, ugyanakkor mégis vonzó énekesnő alkotta zenekar programjának bő felét az éppen mostanság megjelenő, negyedik, Belvedere címet viselő albumuk számai alkották. Soulos, igen technikás és roppant kellemes koncertjük tökéletes felvezetője és egyben rápihentetője is volt a későbbieknek. Utánuk rögtön az este egyik legnevesebb vendége, a zongorista Bugge Wesseltoft következett. A kilencvenes évek második felében kezdett el szólólemezeket kiadni. Dolgozott együtt többek között Jan Garbarekkel, a Cinematic Orchestrával és Laurent Garnier-val. Sokoldalú muzsikus, aki a zongorája mellett az elektronikának is nagy barátja. Szólókoncertjét is ezzel színesítette, élőben felvett, darabokra bontott, majd újraalkotott hangokkal és dallammenetekkel. Az este legviccesebb fellépése az övé volt, nemcsak szórakoztatóan őrült figurája, de pazar ötletessége és játékossága miatt is. Sidsel Endresen, Norvégia egyik legjelentősebb jazzénekesnője, évekig dolgozott Wesseltofttal, több lemezt is adtak ki közösen, hozzánk viszont egy újabb keletű duó, a Humcrush kíséretében jött el. Triójuk elektronikus free jazz koncertje nehéz falat volt, komoly koncentrációt igényelt hallgatójától, mégis könnyen csúszott le. Különleges zenei mixtúrájuk gépi zajokból, élő dobokból és Endresen éteri hangjából állt, idegen volt a hangzás, mégis annyi izgalom volt benne, hogy gondolkodás nélkül adtuk át magunkat neki. A fináléban két lemezlovas, a Mungolian Jet Set – kiegészülve előbb Bugge Wesseltofttal, majd egy szaxofonossal, végül a Humcrush két tagjával – élő mixet adott elő, amiben jócskán benne volt a jazz és a kísérleti hajlam, de ez már alapvetően elektronikus tánczene volt, radikális diszkó.
|
vissza
vissza a lap tetejére
