Kritika (3,5)
Film Noir
2008-44. szám / KG
Annyit emlegetjük, hogy megérdemelt már egy saját mozit: a film noir ezúttal nemcsak mint műfaji meghatározás, hanem mint főszereplő tűnik fel a stáblistán.
 A dolog pikantériája, hogy nem egy élőszereplős mozi, hanem egy rajzfilm vállalta fel a szerepeltetését, bár az is lehet, hogy mindössze annyi történt: az alkotók belátták, hogy egyedül a rajzasztalon mutatnak még valahogy a közhelyszáma menő neonfények és a sikátor-romantika olyan nélkülözhetetlen szereplői, mint például a lecsúszott kopó és a végzet felrepedt szájú asszonya. A cím ígéretéhez híven már az első (rajzolt) képsorok egy sor klasszikus noir-nyitányt idéznek, és a narrátor kiábrándult hangja is a hard-boiled iskolát reklámozza. Az útszélen (de micsoda útszélen: a hatalmas Hollywood-felirat árnyékában) kiterítve fekvő főhős fájdalmasan magához tér, de az eszmélésben semmi köszönet: karnyújtásnyira tőle egy rendőr hullája (szeme között még füstölög a golyó ütötte lyuk), saját fejében pedig gomolygó zűrzavar. Az amnézia, melyben identitását kereső hősünk szenved, remek dramaturgiai fogás, már-már van olyan jó, mint amikor a gonosz ikertetvért veszik elő a tanácstalan thriller-szerzők. Ezt már tényleg nem lehetne elsütni máshol, mint egy animációs kísérletben, ahol a technika már a jövő századot, a történetmesélés viszont a magunk mögött hagyott harmincas éveket idézi. Hiába a sűrű géppuskaropogás, a gyilokpornó és a sok fazonigazított fanszőrzet, valójában egy antikvár mesekönyvet lapoztunk fel, és még azt sem állítanánk, hogy nem telt örömünk egy-egy szépen kifestett illusztrációban.
Film Noir
Szerb-amerikai, feliratos animációs film | hirdetés
 |
|
Rendező: D. Jud Jones, Risto Topaloski
97 perc
Forgalmazó: Best Hollywood
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
