Kritika (5)
Jules és Jim
2008-45. szám / GK
Mit lehet még elmondani egy klasszikusról, túl az örömteli tényen, hogy François Truffaut 1962-es filmjének mozikópiáját
 (a DVD már rég kapható) végre nemcsak az Örökmozgó alkalmi vetítésein lehet levadászni, hiszen mostantól ismét repertoárba vétetett az örök darab. Újat aligha mondhatunk, de ha már úgyis elhangzott minden érvényes értékelés, több szót ilyesmikre ne is vesztegessünk, idézzük inkább a kritikusból lett rendezőt, akitől az Önvallomások a filmről című kötetben a következők olvashatók a filmet ihlető regény felfedezéséről. „Amikor felfedeztem a könyvet, már két éve megjelent; a kedvezménye áron kínált könyvek között bukkantam rá, a place du Palais Royale-on, valójában a címre figyeltem fel, és az ajánlásra, amely szerint ez egy 77 éves ember első regénye. (…) A könyvet csodálatosnak találtam: megkapott mind a helyzetek pikantériája, mind a történet egészének tisztasága. Azt gondoltam, nem lehet filmen visszaadni, amíg csak később nem láttam Ulmer Banditáját (The Naked Dawn). Ez egy olcsó western, de negyedórán keresztül mutat egy nőt, aki nem tud választanai két egyformán rokonszenves férfi között, akárcsak a Jules és Jimben, és ugyanannyi üdeséggel. (…) Talán mert egy öregember írta, a Jules és Jim számomra himnusz az élethez.”
Jules és Jim
Francia, fekete-fehér, szinkronizált film | hirdetés
 |
|
Rendező: François Truffaut
Főszereplők: Jeanne Moreau, Oskar Werner, Henri Serre
105 perc
Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
