Interjú
Franco Nero
2008-45. szám / Köves Gábor
A héten mutatják be a mozik Almási Tamás Márió, a varázsló című filmjét, mely az elsősorban dokumentumfilmesként ismert rendező
 mindössze második nagyjátékfilmje (az első az 1980-ban bemutatott Ballagás volt). A rendszerváltás korabeli vágyakat és realitásokat szembeállító történet olasz sztárjával, a magyar filmekben sűrűn megforduló Franco Neróval beszélgettünk.
A filmográfiája szerint mintegy 150 filmet forgatott…
F. N.: Tévedés, eddig 173 filmben szerepeltem.
Így is, úgy is óriási mennyiség. Az első nagyszabású, nemzetközi produkció, amiben szerepet kapott, John Huston filmje volt, A Biblia, melyet Rómában, a Cinecittà filmstúdióban forgattak. Több anekdota járja, hogy Huston miként osztotta önre Ábel szerepét.
F. N.: Pedig higgye el, nem egy bonyolult történet. Katonakoromban történt, 21 éves lehettem, és éppen eltávozáson voltam Rómában. Kellett a pénz, ezért besegítettem egy fotósnak, aki festményeket fényképezett. Egy nap megjelent a stúdiójában egy fotós kollégája, aki történetesen a híres filmproducernek, Dino De Laurentisnek dolgozott. Amint meglátott, hirtelen, mint aki meglepődött, felkapta a fejét, majd megkérdezte, nem bánnám-e, ha készítene rólam néhány portrét. Hogy, hogy nem, ezek a képek aztán John Huston asztalán landoltak, aki ez idő tájt Dino De Laurentis produkciójában forgatta A Bibliát, és épp Káin és Ábel szerepére keresett színészt. De Laurentis Paul Newmant és Marlon Brandót nézte ki magának, de Huston erősködött, hogy megnézne még egy-két arcot, köztük engem is. Gondolhatja, hogy odáig voltam az örömtől. A szállodai lakosztályában kellett felkeresnem, hatalmas, teremszerű helyiség volt, tele emberekkel. Amikor bekopogtam az ajtaján, azon a jellegzetesen dörmögő hangján kiszólt: jöjjön be, fiam! Beléptem, ő pedig végigmért és azt mondta: most pedig vetkőzzön! Azt hittem, rosszul hallok, de mit tehettem, elkezdtem vetkőzni. Elég szégyenlős voltam akkoriban, nehezen is ment a dolog, de végül ott álltam ing és gatya nélkül. Huston ekkor még egyszer alaposan végigmért, majd csak annyit mondott: most pedig elmehet. A következő nap az asszisztense értesített, hogy Mr. Huston engem választott Ábel szerepére.
Milyen embernek ismerte meg John Hustont? | hirdetés
 |
|
F. N.: Mindent neki köszönhetek. Ő parancsolt rám, hogy tanuljak meg angolul. Édes fiam, magából még nagy amerikai sztár lehet, de ehhez nyelvet kell tanulnia! – valahogy így mondta, természetesen dörmögve. Ettől fogva szorgalmasan gyakoroltam, és amennyire csak tőlem tellett, vele is mindig angolul próbáltam szót váltani. Shakespeare-lemezeket is kaptam tőle, amelyeken John Gielgud, Laurence Olivier és Michael Redgrave szavalták a klasszikus szövegeket. Sokszor azt sem tudtam, mit beszélnek, de úgy, ahogy volt, bevágtam az egészet hallás után. Ez aztán később nagy szolgálatot tett nekem, úgyis mondhatnám, ez segített hozzá Lancelot szerepéhez. Joshua Logan a Camelot című nagyszabású musicalhez keresett szereplőket és Hustontól kért tanácsot, kit ajánlana Arthur király és Lancelot szerepére. Ő pedig A Biblia Káinját és Ábeljét, azaz Richard Harrist és engem ajánlott. A bökkenő csak az volt, hogy ezúttal énekelni is kellett, és Mr. Logan már sajnálkozva rázta is a fejét: kedves fiatalember, Johnnak igaza volt, maga fizikálisan tökéletes a szerepre, csak hát az angolja ugyebár… Vesztenivalóm nem volt, hát elkezdtem a betanult Shakespeare-t szavalni, és mégis én lettem Lancelot.
A két szuperprodukció közben forgatta le a Djangót, amit mind a mai napig a legnagyobb sikerének tartanak.
F. N.: Eredetileg nem is akartam elvállalni. Kicsit sértve is éreztem magam, hogy egy olyan komoly színésznek, mint én, miért ajánlanak holmi komolytalan westernfilmet! Még szerencse, hogy éppen a nagyszerű olasz filmrendezővel, Elio Petrivel utaztam egy autóban, és ő barátilag megkérdezte: őszintén, Franco, mégis ki a fene ismer téged? Mire én: igazad van, a kutya sem. Mire Petri: akkor mit veszíthetsz, fogadd el, ártani nem árthat!
Clint Eastwood, aki ugyancsak megjárta a spagetti-westerneket, már idős fejjel, évtizedekkel a műfaj virágzása után visszaült a nyeregbe, és nagy sikert aratott a Nincs bocsánattal. Djangót nem foglalkoztatja a visszatérés gondolata?
F. N.: Olyannyira foglalkoztat, hogy már meg is van a történet. Egy horogra akadt törvényen kívülit játszom, aki hogy elkerülje a rá váró kötelet, elvállalja, hogy kézre kerít egy közellenségnek nyilvánított indiánt. Ha visszahozza az indiánt, nemcsak hogy szabadon távozhat, de még jutalmat is kap cserébe. Az indiánról az út során természetesen kiderül, hogy egyáltalán nem az a közveszélyes alak, mint amilyennek beállítják, de nem mondhatok el magának mindent, valami maradjon a filmre is. Talán még annyit, hogy klasszikus western lesz, üldözéssel, pisztolypárbajjal, tudja, minden effélével.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
