Kritika (4)
Farkasok és bárányok – Radnóti Színház
2008-45. szám / Bóta Gábor
A ki kit használ ki jobban, ki kit ver át inkább, vagy keményebben fogalmazva, ki kit fal fel mind divatosabb letaglózóan véres játékáról szól
 Osztrovszkij darabja. Szomorúan konstatálhatjuk, hogy egyáltalán nem évült el, virulensen aktuális, megírása, 1875 óta. Nem állítom, hogy a Radnóti Színházban fájdalmasan maró humorral adják, de azt igen, hogy okosan csipkelődő, talentumos színészi alakításokkal teli, szellemes este részesei lehetünk. Azt persze mindenki lesi, hogy a megbetegedett Csomós Mari helyett Almási Éva Murzaveckaja földbirtokosnőként hogyan állja meg a helyét. És megállja. Belebújik egy olyan nő bőrébe, aki eljátssza a tiszteletet követelő nagyasszonyt, előkelősködik és parancsoló gesztusokat, hangsúlyokat használ, miközben végletekig kicsinyes, áhítatosan fennkölt mondatai karvaly természetet lepleznek. Tud elegáns lenni, de egy-egy apró gesztussal állandóan leleplezi magát, kicsinyessége örökösen ellentmondásba kerül megjátszott előkelősködésével. A produkció végén pedig, amikor világossá válik számára, hogy nála sokkal veszélyesebb ragadozók is vannak, és csaknem őt is felfalják, a lehető legkisebbre zsugorodik össze. Rémülten veszi tudomásul, hogy nála dermesztően fondorlatosabb, álszentebb emberek, kész fenevadak is garázdálkodnak. Szervét Tibor mesterien adja a gondosan vasalt, sima modorú, végletekig számító, gördülékeny beszédű, az érveket mindig saját maga felé hajlóan formáló, előzékenynek mutatkozó, lidérces gazembert. Magabiztos aljassággal úgy képes alakítani bármilyen szituációt, hogy jól jöjjön ki belőle, és azzal egyáltalán nem törődik, hogy fondorlataival kit károsít meg, kinek az életébe gázol bele. Látszik ugyan, hogy gazember, de nem rábizonyítható.
Mindenki valami egészen másról papol, mint amit valójában tesz. Szombathy Gyula zugügyvédként például a kis halak közé tartozik, de ő is állandóan a törvényességre hivatkozik, miközben ott sumákol, ahol tud. Néha röhejes, máskor szánni való, amit tesz, Szombathy érzékeny egyensúllyal lavíroz a komikum és a tragikum között. Kupavina, a gazdag, fiatal özvegy inkább a jámbor bárányok közé tartozik, de Szávai Viktória érzékelteti, hogy tanulékony lehet ő még a csízióra. Martin Márta olyan öregasszonyt alakít, aki egy kukkot sem ért abból, ami körülötte történik, de próbál úgy tenni, mintha fogalma lenne bármiről is. | hirdetés
 |
|
Valló Péter hagyományos, gondosan elemzett, groteszkbe hajló előadást rendezett. Nem hangsúlyozta agyon az aktualitásokat, bízott abban, hogy a jó színészi munka segítségével hatnak azok szinte maguktól is.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
