Interjú
Határok nélkül
2008-46. szám / WG
December elsején kerül sor a Jazz az Operában című hangversenyre.
Az estén a klasszikus zene és a jazz találkozik,
 hogy közös erővel bizonyítsák, minden különbözőségük ellenére is közel állnak egymáshoz. Az est egyik fellépőjével, Babos Gyulával beszélgettem.
A Jazz az Operában koncertet megálmodó Magyar Jazzművészek Társaságának nem ez az első, a hagyományos jazz-koncerteken túlmutató rendezvénye…
B. Gy.: Van az Európa Jazzhíd és volt az Örömkoncert a Dunán, most pedig az operaházi koncert, s mindnek ugyanaz a célja: megmutatni sokaknak a jazz valódi arcát és lényegét, azt, hogy mi is az, és hogy mire képes. Mindezt azért, hogy a műfaj méltó helyére kerüljön a magyar kultúrában.
Ezek szerint itthon nincs megbecsülve a jazz?
B. Gy.: Erre nehéz válaszolni. A magyar jazz művészei között számos kitüntetett van, Kossuth- és Liszt-díjasok, nem ez a fajta megbecsülés hiányzik. A magyar zenekultúrában elfoglalt helye nem biztos. Túlzó iróniával fogalmazva: a jazz-zenész ma a szegény, de nagyon tehetséges rokon szerepét tölti be.
A Jazz az Operában miben lesz más, mint egy hétköznapi jazzkoncert?
B. Gy.: Sok mindenben. Először is a helyszín miatt. Az Operaház, ahol ezen a napon vendégek leszünk, követi azt a világszerte bevált szokást, mely szerint e napon, december 1-jén kortárs művészeket lát vendégül, de nem a saját műfajából. Másodszor maga a program az, ami más nagyságrendű lesz. A jazz-zenészekre általában azt mondják, csak improvizálni tudnak. De ez így nem igaz. Sokuk nagyon képzett muzsikus, annyira, hogy akár klasszikus zenei, szimfonikus műveket is képesek megálmodni, létrehozni. Ezen az estén ugyanis négy műnek az ősbemutatója hangzik majd el, a szerzőik pedig jazz-zenészek, Fekete-Kovács Kornél, Oláh Kálmán, Szakcsi-Lakatos Béla és jómagam. E nagyzenekari műveket zenésztársainkkal és a Magyar Állami Operaház Zenekarával közösen fogjuk előadni. És ezzel el is értünk a harmadik különbözőséghez. A jazzművészek mindig is keresték azokat a lehetőségeket, amikor a kortárs művészetekhez kapcsolódhatnak. Itt most a klasszikus, szimfonikus nagyzenekari formák ölelésébe bújunk újra bele, s ebből születhetnek meg a gyönyörű pillanatok, az improvizációk. A közös játék közel hozza a két zenei világot, s a születendő csoda egy egészként tud majd hatni, gyönyörködtetni.
A koncert december 1-jén lesz, ami az AIDS világnapja is egyben… | hirdetés
 |
|
B. Gy.: Nem véletlenül. A Magyar Jazzművészek Társasága nagy figyelemmel próbál segíteni a saját eszközeivel a rászorulókon.
A hazai jazz-muzsikusok mellett fellép majd a tavaly elhunyt Joe Zawinul The Syndicate nevű zenekara is. Ők miért kerültek be a repertoárba?
B. Gy.: A jazz mindig is a szabadság szimbóluma volt, az embereket összekötő univerzális nyelvezetté vált az évek során, s ebben Joe Zawinul vezető szerepet töltött be. Ő a világ jazz-zenészeinek összefogását leginkább szimbolizáló figura. Egy bécsi harmonikás, aki egész Amerikát megőrjítette, forradalmi formációkat hozott össze, és emlékezetes szerzeményeket írt. A személye, az általa képviselt szellemiség olyan sztereotípiákat döntött le, hogy a jazz csak amerikai és fekete lehet. Legutolsó együttese, a The Syndicate tagjai is mind más-más nációt képviselnek. Ez a zenekar mára intézménnyé vált, a különböző nemzetiségű muzsikusok műhelyévé, s Zawinul halála után is együtt maradt. Hozzájuk a december 1-jei koncerten a Társaság zenészei is csatlakoznak majd.
A Jazz az Operában egyszeri rendezvény, vagy lesz később folytatása is?
B. Gy.: A jelenlegi stádiumban úgy tűnik, egyalkalmas. Az Operaház az AIDS világnapján mindig kölcsönadja a termet valakinek a kortárs művészet jeles képviselői közül, akik ezúttal mi vagyunk. Én személy szerint azonban nagyon szeretném, ha ebből egy eseménysorozat válna, vagy valamilyen formában folytatása lenne a dolognak.
Milyen típusú közönséggel számolnak?
B. Gy.: Néhány hónappal ezelőtt meghallgattam az Operaház egyik előadását, az Elektrát, ami múlt század eleji darab. Telt ház volt. A disszonanciához és meglepetésekhez alaposan hozzászokott ízlésemet maximálisan lekötötte az előadás, de nemcsak az enyémet, mindenkiét. Ehhez képest a jazz zenei fajsúlyában és szerethetőségében egyáltalán nem marad alul. Úgyhogy aki szereti a modern zenét, az el fog jönni, és teljesen mindegy, hogy alapvetően opera- vagy jazz-rajongó. A csodálatos zenék lekötnek mindenkit.
A próbák mikor kezdődnek?
B. Gy.: November végén. Hat alkalom lesz összesen, amikor a nagyzenekarral próbálunk. A célja pedig nem több, mint az összeszokás, egymás megismerése lesz. Hogy tudjunk együtt muzsikálni. A két műfaj összeillesztése nagy odafigyelést, komoly munkát igényel.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
