Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Harry Harrison
Helyet! Helyet!
2008-46. szám / WG

Az amerikai science-fiction irodalom egyik legnagyobb becsben tartott alakját elsősorban a szatirikus hangvételű regényei miatt ismeri
az olvasóközönség, ám írt ő jó pár komoly hangvételű könyvet is. Az 1966-ban készült Helyet! Helyet! is ezek sorába tartozik.
A téma a túlnépesedés problémája, Harrison víziója pedig attól válik igazán hátborzongatóvá, hogy a közelmúltban – ami megjelenésekor még a nem túl távoli jövő volt – játszódik, 1999 legvégén. A regényben lefestett állapot végül nem következett be, de jelen pillanatban is közelítünk felé, s ha az emberiség úgy folytatja, ahogy eddig, akkor húsz éven belül könnyedén beérhetjük a történetben leírtakat. Ez pedig hátborzongató.
A három szereplő (egy rendőr, egy kitartott nő és egy utcagyerek) köré épülő tragikus történet úgy indul, mintha krimi lenne, de elég hamar kiderül, nem nyomozásé a főszerep, mert a szerencsétlen gyilkosság is ennek az ostoba és kilátástalan helyzetnek az eredménye. Harrison világában az emberiség elhasználta a Földet. A vidék szó értelmét veszítette, csak városok léteznek, végtelen megapoliszok, több millió lakóval, élelem, víz, energiaforrások és lakóhely híján. Nem létezik szeretet, se megértés, s bár az emberek még társadalomban élnek, már lassan, de biztosan az is kezdi elveszíteni a jelentőségét. A szerző se nem optimista, se nem naiv. Nem fut bele ócska happy endbe, nem kerget illúziókat, csupán szenvtelen stílusban leírja, hogy mire számíthatunk. Minket pedig, oldalról oldalra haladva, egyre jobban kiráz a hideg.
hirdetés


Metropolis Media
256 oldal, 2470 Ft
Kritika (4)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor