A felnőttekre nézve is veszélyes üzem a filmipar, hát még a tinédzserekre. Utóbbiak gyorsan kopnak,
és csak a legszerencsésebbek élik túl (természetesen színészi értelemben) a felnőtté válás nehézségeit.
Emlékszik még valaki a két Corey-ra? Pedig a nyolcvanas években ők, azaz Corey Haim és Corey Feldman uralták a tinédzserfilmek piacát. Népszerűségük E. T.-jéével vetekedett, posztereik nem hiányozhattak egyetlen magára valamit is adó Reagan-korabeli tinédzser kamaszszobájából sem. Együtt (Lost Boys – Elveszett fiúk, Álom, édes álom, A Mazsola) és külön-külön (Feldman a Kincsvadászokban és az Állj mellém!-ben, Haim a Titkos imádóban) is jelentős vonz- és bevételi erőt képviseltek, de hamarosan (már a kilencvenes évek legelején) a legelvetemültebb rajongóik is letagadták fan-club tagságukat. Bár a közvélemény és a szakma csúnyán cserbenhagyta őket, az időközben férfialakot öltött fiúk nem hagytak fel a filmkészítéssel, sőt, az egymáshoz fűződő munkakapcsolat is fennmaradt, melynek gyümölcsét, a Nőfaló fantom című produkciót Feldman rendezte, és rajta kívül Haim is feltűnt e tipikusan alsó-hollywoodi olcsóságban. A dolgok jelen állása szerint nagyon is úgy tűnik, egyhamar egyikük sem fog visszatérni a hollywoodi első osztályba, de az unokáknak így is lesz mit mesélni, és végül is sosem lehet tudni, egyszer még velük is megtörténhet, ami Tarantinóval a Ponyvaregényben.
Freddie Prinze Jr. valószínűleg sosem hallott a pórul járt két Corey-ról, pedig lehet, hogy hasznára vált volna a lecke a kilencvenes évek második felében feltűnt tinédzsersztárnak. Freddie a tinihorror hullámain lovagolt be Hollywoodba, ahol éppen mindenki a Sikoly sikerét igyekezett meglovagolni, és ehhez jó felépítésű, szimmetrikus arcberendezkedésű fiatalemberekre volt szükségük. Ennek a leírásnak a Tudom, mit tettél tavaly nyáron teljes szereplőgárdája – Prinze Jr., Ryan Phillippe, Jennifer Love Hewitt, Sarah Michelle Gellar – maradéktalanul eleget tett, és ennyi, meg egy fiatalokat gyilkolászó mészáros, elégnek is bizonyult, hogy megszülessen a Sikoly szegényesebb, de hasonlóképpen jól jövedelmező rokona. A filmgyárban hamarosan felismerték, hogy a frissen felfedezett fiatalok nemcsak menekülés, de csajozás/pasizás közben is jól mutatnak, hamar be is indult a tinivígjátékok iparszerű termelése, melyből az ezerdolláros mosolyú Jr. is alaposan kivette a részét; 1999 és 2001 között nem kevesebb, mint öt fiatalos romkomban (Kapás van, Nyakiglove, Pasik és csajok, Rád vagyok kattanva, A csaj nem jár egyedül) adta a szomorú szemű amorózót. Miután elfogytak a korban hozzáillő szépségek, akiknek elcsavarhatta volna a fejét a mozivásznon, elérkezett a műfajváltás ideje, ám szegény Freddie csupán Scooby-Doo rajzfilmek élőszereplős filmváltozatáig jutott. Mire beleöregedhetett volna a felnőttes szerepekbe, a közönség éppúgy ráunt és elfordult bálványától, miként azt egy évtizeddel korábban a két Corey-val tette. Tough luck – ahogy az amerikai mondaná.
Álom, édes álom |
vissza
vissza a lap tetejére
