Jó terméknek cégér kell!
2008-48. szám / Wágner Gábor
A tévéreklámokhoz kifejezetten ambivalens érzések kötik a hétköznapi embereket: legalább annyira gyűlöljük őket, mint szeretjük. Ha jön a reklámblokk,
a lakosság egyik fele szinte pánikszerűen elhagyja a szobát, míg a másik hátradől, és jobban élvezi, mint magát a főműsort.
 Bár lehúztam hét évet a reklámban, és az első háromban nagyon élveztem, mégis az előbbiekkel tudok egyetérteni. Amikor nagy ritkán bekapcsolom a televíziót, és beleszaladok egy reklámblokkba, nem a jó érzésektől tágul ki a mellkasom, hanem a gyomrom ugrik össze, idegesen, többször egymás után. A reklámok többsége tolakodó, feleslegesen harsány vagy egyszerűen csak jellegtelen. Egy-két kivétel azért mindig akad, néhány tényleg szórakoztató darab, amik már túlmutatnak azon, hogy reklámok. Ha levesszük belőlük a terméket, akkor is biztosan állnak a lábukon. Valódi filmek, fél-egy percben elmesélt sztorik. Sokféle van belőlük: tragédia és komédia, akciós látványparádé és realista dráma, abszurd és klasszikus. Ugyanúgy, ahogy a moziban. És amikor ömlesztve csupa jó reklámot kap az ember, amikor a kreatív ötletek és/vagy a vizuális élmények s nem a termék miatt nézzük a rövidfilmeket sűrű egymásutánban, az tényleg felér egy jó mozis élménnyel. Olyankor a reklám komolyan és mélyen szerethető műfajjá válik. Már-már ünnepi alkalommá. Mígnem hazaérve belövi az ember a tévét, ahol pillanatok alatt belefut az első reklámblokkba, és elmegy a kedve az ünnepléstől, mert lerántják a földre, hogy ott beüsse a fejét, de jó alaposan, hátha attól észhez tér, és eszébe jut, hogy a reklám elsősorban nem művészet, nem önkifejezés, nem kreativitás, hanem eladás, gazdaság, kereskedelem. A reklámblokk pedig nem fesztiválozásra való, hanem arra, hogy úgy érezd magad, miközben nézed, legyél moziban vagy akár otthon a fotelodban, mintha a boltban sétálnál a polcok között.
Reklámzabálók Éjszakája 2008
| hirdetés
 |
|
A franciák tudtommal nem túl kimagaslóak a reklámfilm-gyártás területén, ennek ellenére a gyűjtésben élen járnak, legalábbis a nálunk Reklámzabálók Éjszakájaként futó rendezvény szellemi atyja egy francia úr volt. A 28 éve létező reklámcirkusz manapság a világ 50 országában örvend nagy-nagy népszerűségnek. Nálunk az új évezreddel együtt tűnt fel, és idén már nyolcadik alkalommal rendezik meg a hivatalosan Reklámzabálók Éjszakája Turné 2008 névre hallgató reklámszakma-ünneplést. A november 29-ei esemény, aminek helyszíne a Budapest Congress & World Trade Center lesz, persze nem mozdul sehova, nem járja be az országot, és nem tart hónapokig. A turné szó csupán arra utal, hogy van egy délutáni vetítési blokk (14 órától 17.50-ig), majd a díjátadókkal és az idén a jól ismert reklámfigura, az esemény arcává is vált Emese hasonmásversenyével felerősített éjszakai szeánsz, ami este 19 órától másnap hajnal 4-ig tart. Az esemény magja persze a sok-sok vetítés lesz, amelynek ideje alatt a szervezők mentesítenek bennünket a tévében látható kínos reklámfilmek sokadszori megtekintése alól, s jó érzékkel válogatva a jelenből és a múltból, tényleg csak a javát, a legjobbakat tárják elénk.
Kis reklámtörténet
 „A reklám ellenérték fejében közzétett hirdetés, amely megnevezett vagy ábrázolt áru, szolgáltatás értékesítését vagy más módon történő igénybevételét, illetve a reklámozó vállalkozás, intézmény vagy szolgáltató által kívánt más hatás elérését segíti elő.” Így hangzik a Wikipédia tankönyv ízű, tudományos-hivatalos megfogalmazása. Ennél sokkal lényegre törőbb és érthetőbb volt egy címfestő, akinek saját hirdetése évekig, évtizedekig kint függött az Alkotás út egyik bérházának falán: „A jó cégér biztos profit, ne bízzon meg csakis profit!”. Rövid, velős mondat, szerintem minden benne van, amit a reklámról tudni érdemes, ráadásul olyan megközelítésben, ami minden korban bárki számára érthető lett volna.
A reklám története, a hivatalos verzió szerint, a 17. században kezdődött el, de ha jobban alámerülünk a múltba, akkor hamar világossá válik, a reklám, valamilyen formában, de mindig is a része volt az ember életének. Az ókorból falra festett hirdetések maradtak fönn, a középkorban a cégér hirdetési célt szolgált, Angliában pedig már a 15. században megjelent az első szórólap. A műfaj igazi, egyre gyorsuló ütemű fejlődésnek a 19. század végén indult. A modern reklám kialakulásának három korszakát különböztetik meg a témával foglalkozó elméleti szakemberek: a csak a termékre fókuszáló korai, a termék mellé társított értékre összpontosító második, és az eladás helyett a kreativitást és szórakoztatást az előtérbe helyező harmadik korszakot. Ha a reklámok jelenlegi általános kreativitását vesszük alapul, és összevetjük azzal, hogy mennyire nyomja el az eladásra buzdítást hirdetésekben, akkor úgy vélem, ennek a harmadik etapnak még nagyon az elején járunk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
