PM Online | Korábbi cikkeink

Az eastwoodi korba lépve Ridley Scott is megkívánta a hivatalos elismeréseket, és ezért már jó ideje a lehető legkomolyabb színekben igyekszik

feltüntetni macsó játékait. A Hazugságok hálója is fontos film szeretne lenni, pedig a komolykodó felszín alatt egy old-school thriller lakozik.

Ridley Scott szeret lerohanni kisebb országokat, mert az különösen jól mutat abban a kékes derengésben, amely már évtizede tartó kék korszakát jellemzi. Míg a tehetős nyugdíjasok vadászni járnak a közeli kiserdőbe, vagy a sufniban felépített terepasztalon tologatják az ólomkatonákat, Scott mindezt életnagyságú díszletek között teszi, melyek – mármint a díszletek – legalább olyan fontossággal bírnak nála, mint a bennük tébláboló világsztárok. Ezúttal a Közel-Kelet jelen idejű kulisszáit húzta fel nagy erőkkel, az arab világ megannyi terroristát rejtő sikátorát, melyekben nagynevű színészek tapadnak a házfalakhoz és mobiltelefonjaikba ordítva kérnek erősítést. Mint sokan őelőtte, Scott is a terepen szolgáló ügynök és a központból irányító bürokrata viszonyával játszik, a kémfilmekből ismert viszonylatot az iraki harcmodor számos jellegzetességével színesítve. Ilyen kvázi érdekesség, hogy a világ immár egy amerikai nappaliból is elirányítható, a Russell Crowe alakította CIA-középvezető például gyerekpesztrálás közben is simán levezényel egy jordániai rajtaütést. Ezzel szemben az ellenoldalon sorakozó erők legnagyobb találmánya, hogy e csúcstechnikával szemben mindent offline bonyolítanak, se számítógép, se telefon, csak a fülbesúgás és a szemkontaktus. Nagyjából ennyi, amit Scott az „ügynök ügynöknek farkasa” tematikához hozzátesz, illetve még azzal az érdekes megállapítással szolgál, hogy a közép-keleti hadszíntér jelen állása valójában önös cégvezetői ambíciókra és a „nekem nagyobb van” bizonyítási kényszerére vezethető vissza. Máskülönben a régi, kitaposott ösvényen, a „mindenki átver mindenkit” csatornában nyomul, és ebben Leonardo DiCaprio megbízható partner, aki talán még mindig összevont szemöldökkel szemléli a sivatagi messzeséget, ellenséget sejtve minden homokbucka mögött. Megszokhattuk, hogy ilyenkor év vége felé egzotikus tájakról, eddig még nem látott arszőrzet-fazonnal jelentkezik be, és az ingét sem rest összepiszkítani a tűzben edzett férfiak hiteles megformálása érdekében. Ahol éheznek, vagy az emberi jogok vesztésre állnak, ott joggal számíthatunk a felbukkanására, nem ez az első alkalom, hogy tőle kell megtudnunk bizonyos rút, világpolitikai összefüggéseket. Bár tökös, politikai mozi szeretne lenni, Scott filmje hamar belefárad a jó és a rossz közötti árnyalatok boncolgatásába. Jobban is áll neki, amikor elhagyja e szerepet, és végre arra koncentrál, amihez valóban ért: a csaj megszerzésére és a gonoszok seggbe rúgására.

Hazugságok hálója
(Body of Lies)