PM Online | Korábbi cikkeink

A Budapesti Fesztiválzenekart Fischer Iván vezényli
Tetszik vagy nem tetszik, hozzá kell szokni.

Inkább nem tetszik, de hozzászoktunk: nem az Operaház az a hely, ahol szép Cosi fan tutte előadásra számíthatunk. Pedig időközben az ember rájön, hogy a legnagyobb Mozart-opera mégsem A varázsfuvola és mégsem a Don Giovanni, hanem a kiábrándult, okos és megbocsátó Cosi fant tutte. Hogy ez a felfedezés korfüggő, az bizonyos, legfeljebb az a kérdés, hogy melyik kortól függ. A hallgató életkorától? Beleöregszünk a mindent tudó Don Alfonso szerepébe, és nem hiszünk már sem az igaz szerelemben, sem a testi szerelem megváltó erejében, de még csak a léhaság boldogságában sem? Vagy a világ korától, most éppen nem téma a bölcsesség, nem téma az életnagyságnál nagyobb élet, csak ezek a szép léhaságok, bocsánatos bűnök, amelyeket tényleg meg is kell bocsátani, de tönkremegy tőlük az élet.
Ez az, amit sehogy sem tudnak ma megmutatni az Operaházban vagy kapcsolt részeiben. De sebaj, van mááásik, a Müpa. Fesztiválzenekarral, hogy végre örülni lehessen annak is, ami a zenekari árokból jön, nemzetközileg jegyzett énekesekkel, és a jegyzettek között ott van Rost Andrea is, aki az évek során egyre mélyebbé, egyre jelentősebb énekesnő válik. Az előadás nem koncertszerű, hanem a két évvel korábbi glyndebourne-i előadás adaptációja, nézzük, mit értenek operán azok, akik szeretik.