Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Jane Austen
Fikció és/vagy a puszta valóság?
2008-48. szám / Csejtei Orsolya

A Jane Austen-rajongók örömére nemrégiben magyarul is megjelent a viktoriánius mesterkéltséggel szerencsésen megáldott írónő utolsó, töredékben maradt
regénye, melyet Jane Austen emlékiratai alapján Merryn Williams fejezett be, valamint egy fiktív naplórészleten alapuló regény, melynek kerettörténete szerint néhány éve egy tetőfedő a Chawton Manor House (Jane egyik bátyjának volt a tulajdonában) ház zegzugos padlásának egyik távoli szegletében „eredeti” Austen-kéziratokra bukkant.

Syrie James regényének sokakat megtévesztő kerete, akár egy hiteles Austen-dokumentum, egy falba rejtett tengerészládáról mesél, mely női kéziratoknak tűnő papírokat, valamint egy finom mívű, rubinköves aranygyűrűt rejtett, melyről – a regény szerint legalábbis – minden kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy Jane Austen keze nyomát és ujjának hűlt helyét őrzik. A számtalan felmerülő kérdés közül a regény szerzője, Syrie James szempontjából talán az a legadekvátabb, hogy vajon mi vezérelhette Jane nővérét, Cassandra Austent, hogy húga leveleinek és emlékiratainak egy részét elégesse – egy unokahúgához írott valós levelében saját maga vallott erről –, egy másik részét pedig, legalábbis a fikció szerint egy tengerészládába zárva, befalazva adja át az enyészetnek. Hacsak nem az, hogy a gondos nővér, féltve Jane irodalmi renoméját, biztos, ami biztos alapon el akarta tüntetni azon bizonyítékokat, melyek egyértelművé teszik az írónő regényeinek önéletrajzi ihletettségét. Hogy még véletlenül se illethessék testvérét a fantáziátlanság bélyegével, inkább elhallgattatta a valódi Austen-történelmet, s csak annyit engedett belőle láttatni, amennyi belefért az általa megrajzolt Jane-mítoszba. Hogyan képes valaki olyan átéléssel és érzékletesen írni a szenvedélyről és a szerelmi kínlódásról, mint Jane Austen, ha soha életében nem állt a szívéhez közel egyetlen férfi sem? – teszi fel a kérdést a szkeptikus romantikus regényolvasó, melyre Jane Austen az írásain keresztül egészen mostanáig azt felelte: az empátia, a nyitott fül és szem, valamint a képzelőerő révén.
Ezek után hogy is leplezhette volna le Cassandra magától a húgát, s hogy is tehette volna közkinccsé épp azokat az írásokat, melyekben az írónő bevallja, hogy mindent, de mindent, amit valaha írt, a saját élete ihletett. Hacsak nem egy Austen-rajongó regényírón keresztül, aki képtelen elfogadni, hogy Jane csupán egy hatalmas képzelőerővel megáldott vénkisasszony volt. Syrie James regényes állítása szerint Austen szereplői ugyan kitalált alakok, de az alapkarakterek és a köztük adódó értelmi és érzelmi konfliktusok szinte kivétel nélkül mind-mind Jane életének különböző állomásairól valók. Persze, igazi írónőhöz méltóan soha nem vagy csak nagy ritkán olvashatunk vissza egy az egyben átvett érzelmi viharokat megidéző történeteket, de nem kell sokáig keresgélni a hat és fél kötetes életműben, hogy megtaláljuk egy adott esemény valós életbeli párját. A regény szerint, amikor 1815 és 1817 között papírra vetette nemrégiben előkerült (ön)vallonmását, Jane Austen, már nagybetegen, a csupán egyetlen pillanatra beteljesült, szenvedélyes szerelmének emlékei közt lebegett, s saját bevallása szerint sok-sok évvel a kapcsolat után is ennek a fájdalmát érezte a legkínzóbbnak. Nem véletlen hát, hogy utolsó, befejezetlen regényének hősnőjét, Emmát is megkísérti a „mást vesz el a szerelmem” kétségbeesése, de aztán a töredéket kiegészítő írónő, Merryn Williams úgy dönt, hogy végső kétségbeesés ide vagy oda, Jane Asuten még a halála pillanatában is ragaszkodott volna a happy endhez. Ki tudja, Talán igen, talán nem.
S hogy milyen olvasmány az egyik s milyen a másik? Kérem, hogy a rajongók nézzék ezt el, de egy nem kifejezett Jane Austen-, ám annál nagyobb irodalomkedvelőnek azt kell mondania, hogy a Merryn Williams által befejezett regény súrolja a mesterkélt giccs határát, a naplójegyzetnek álcázott Syrie James-fikció viszont számtalan, önreflexívnek álcázott, komolyan megtévesztő utalásával az egyik legizgalmasabb Austen-iromány, amit valaha író papírra vetett. Csak a hang, az a tekervényes, viktoriánussá mímelt hang, az nem hiányozna. A hang.

Jane Austen – Merryn Williams
A Watson család története
hirdetés

Lazi Kiadó
183 oldal, 2400 Ft

Syrie James
Jane Austen naplója
Kelly Kft.
303 oldal, 2980 Ft

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor