Interjú
Jean-François Richet
2008-49. szám / KG
Jacques Mesrine közellenség volt és médiasztár, nagybani bűnöző és az adott szót mindennél fontosabbnak tartó akcióhős – csoda,
 hogy csak most került sor életrajza celluloidba döngölésére. Nehéz szülés volt, de Jean-François Richet rendezőnek és Vincel Casselnek sikerült végre filmre vinni a terjedelmes gengszteréletrajzot, melyből egy kétrészes produkció született. A Halálos közellenség első részének magyarországi premierjén a rendezővel beszélgettünk.
Mielőtt még bemutatták volna a filmet, mennyire élt Mesrine figurája a köztudatban?
J-F. R.: Franciaországban Mesrine a mai napig ikonnak számít, különösen a szegényebb városrészek lakóinak körében. A fiatalokat is izgatja a személye körüli legenda, a hiphop-szövegekben is gyakoriak a vele kapcsolatos utalások. A fiatalok szemében Mesrine a lázadást, a hatalom ellen való fellépést jelképezi, ez az elsődleges oka a népszerűségének. Fiatal korábban egyébként erősen jobboldali nézeteket vallott, élete utolsó húsz évében azonban egyre inkább átesett a ló másik oldalára, egyre inkább vörösben látta a világot. Az emberek ezt az utóbbi Mesrine-t tekintették a hősüknek.
A külvárosok hőséhez mit szólt a belváros, a közép- és nagypolgárság?
J-F. R.: Mesrine tulajdonképpen nekik sem volt ellenükre, általános népszerűségnek örvendett. Olyannyira, hogy 1978-ban őt választották a legnépszerűbb franciának. Nem a civil lakosságot fenyegette, hanem az államot, és ez egy szűk rétegen kívül szinte mindenhol tetszést aratott. Még a rendőrség soraiban is szerették, úgy emlegették, hogy „A Nagy”. Annak idején igazi szupersztárnak számított. De fontos megjegyezni, hogy az a kép, ami a legtöbb emberben él Mesrine-ről, majd csak a film második részében (nálunk januárban mutatják be a mozik – a szerk.) válik láthatóvá.
Nemrégiben az új James Bond-film rendezője nyilatkozta, hogy az akciójelenetek rendezése meglehetősen unalmas elfoglaltság. Osztja a kolléga véleményét?
J-F. R.: Én nem tartom unalmasnak, de nekem nincs is olyan háttércsapatom, ami előkészítené a terepet. Mindent én csinálok, úgyhogy nincs időm unatkozni. Amerikában a stáb több kis csapatból, unitból áll, ezek segítik a rendezőt, bizonyos jeleneteket önállóan forgatnak le. Még ha meg is tehetném, akkor sem élnék ezzel a lehetőséggel.
Melyik volt a legnehezebben kivitelezhető jelenet?
J-F. R.: A második rész vége. Az első rész ugye Mesrine lemészárlásával kezdődik, az utolsó rész végén pedig számos szemszögből, például a rendőrök oldaláról mutatjuk meg, mi vezetett ehhez az epizódhoz. Az első részben talán az a jelenet volt a legnehezebb, amikor Mesrine visszatér a börtönbe, hogy kiszabadítsa a társait. Két napba telt, míg leforgattuk. | hirdetés
 |
|
Igaz, hogy eredetileg Barbet Schroeder rendezte volna a filmet?
J-F. R.: Mesrine történetét az elmúlt harminc évben számtalan producer el akarta készíteni, én magam is legalább 10 rendezőről tudok, akiknek beletört a bicskájuk. Úgy tudom, köztük volt Schroeder is.
Hollywoodban megrendezte A 13-as rendőrőrs című filmet, ami egy korabeli John Carpenter-klasszikus remake-je. Carpenter véleményezte az eredményt?
J-F. R.: Ő volt az első, aki a végleges verziót látta.
És mit szólt hozzá?
J-F. R.: Tapsolt.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
