Kritika (4)
Nói albínói
2008-52. szám / SzB
Izland nem éppen szívderítő hely, a jeges messzeségek a helybéliek szívét is megkeményítik – ez derül ki újra meg újra a hozzánk néhanapján
 eljutó helyi produkciókból, és ezen a képen ez az öt év késéssel befutó (s érthetetlen módon magyar cím nélkül árválkodó) mozi sem sokat változtat. Egy kis izlandi faluban járunk, ahol a tizenhét éves, albínó Nói (Tómas Lemarquis) nem találja, de nem is igazán keresi a helyét. Jobbára naphosszat egyedül ténfereg, vele egykorú barátai nincsenek, és éppenséggel a családi közeg – az őt puskalövéssel ébresztő nagymama és az alkoholista apa – sem olyan, ahová érdemes lenne sűrűn hazajárni. A környezet azonban nem igazán okolható hősünk kirekesztettségéért; azt, úgy tűnik, maga választotta. Kerüli az iskolát, a nagybetűs életre rosszabbnál rosszabb alkalmi melókkal edződik, míg egy nap fel nem tűnik a közértben a „városi lány”, aki talán céllal töltheti meg e kallódó emberkezdemény mindennapjait. Dagur Kári számtalan díjat besöpört mozija nem annyira extrém, mint amennyire annak akar látszani, de sajátos hangulata és a benne szereplő furcsa szerzetek jó eséllyel indulnak együttérzésünk felpiszkálására.
Nói albínói
Izlandi, feliratos film | hirdetés
 |
|
Rendező: Dagur Kári
Főszereplők: Tómas Lemarquis, Þröstur Leó Gunnarsson
93 perc
Forgalmazó: Szuez Film
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
