PM Online | Korábbi cikkeink

Felszámoltak egy legendát. Talán az idők szavára, no meg a megváltozott közönségigényre hallgatva lehúzta a rolót a körúti Szieszta pizzéria, amely évtizedek óta ontotta magából pizzáit

és olaszos ihletésű, kelet-európai fogásait az éhező diákok, kispénzű egyetemisták és romantikázni vágyó, szolid pénztárcájú szerelmespárok legnagyobb örömére. Ma már azonban sokkal komolyabb pizzakínálat van a városban, mint a rendszerváltás környékén, és aki mostanáig sem tanulta meg, milyen egy jó olasz pizza, az már tényleg menthetetlen. A Szieszta tehát elbúcsúzott, hogy egyazon vezetés irányítása alatt magyaros gyorsétteremként tárja ismét szélesre kapuit. A tulajdonos a város ütőerén tartja ujjait; amikor pizzázóból volt hiány, pizzát kínált, amikor gyorsétkezdéből, gyors, olcsó, de tisztességes meleg ételt kínáló helyből nincs elég a városban, hát, íme, ilyet is tud.
Új dizájn, új elrendezés, új ételsor. A hosszú ülőpult helyett lent is asztalokat alakítottak ki, miközben megmaradt a fenti galéria is. Az egykori bár ételpulttá alakult át, itt lehet rendelni a krétával is kiírt napi kínálatból. A személyzet sajnos viszonylag hamar elveszti a türelmét, nemcsak velünk szemben lépnek fel sürgetőleg, de a valóban kissé kekec idős hölgyvendég is megkapja a magáét, legalábbis fintorokból, ha verbálisan nem is. De aki jól viselkedik, nem esik bántódása, sőt, még akár jót is ehet. Az íze ugyanis minden fogásnak megfelelő, vagy egy kis sóval teljessé korrigálható. A hőmérséklet azonban hagy kívánnivalót maga után. Aki bátor, kérheti ugyan, hogy tegyék be a mikróba az ételt, de csak azok, akik nem akarnak ujjat húzni a frusztrált konyhalányokkal. (Itt követte el az első hibát a fenti néni is.) A tárkonyos raguleves mindazonáltal finom, bár a ragunak használt húsnyesedék nem hat elsődleges frissességűnek. Bőséges adag, van benne zöldség is, kellemes íze van a lének, korrekt fogás. A tojásos töltelékkel ellátott, baconbe tekert csirkemell kifejezetten finom, a tölteléknek kellemes fokhagymás ízesítése van, csak ne lenne ennyire dermedt az egész a nem kellő melegítéstől. A hozzá adott rösti a jól ismert ipari változat, az a háromszög, sok zsírral. Találkozhatunk vele sajnos sok helyen. Ugyancsak fokhagymás és ugyancsak hideg a zöldséges-húsos rizottó, amely persze nem rizottó, hanem a bácskai rizseshús zöldséges változata. A hús itt is a ragulevesféle nyesedék, de mint egytálétel egyáltalán nem rossz. Kis sót, borsot ez is elbír, de gyors ebédnek tényleg megteszi. Ami viszont kiváló, az egészen váratlanul a savanyúság. Mind az uborkasaláta, mind a káposztasaláta nagyszerű, ízes, harsanós, az egyik fokhagymás, a másik kellemesen ecetes, ez valamiért remekül sikerült. A Lecsó tulajdonképpen betölti új funkcióját és a Szieszta által hagyott űrt. Gyorsan, viszonylag olcsón meg lehet benne ebédelni és loholni tovább a körúton. És tulajdonképpen az is fejlemény, hogy ami ’90-ban a pizza volt, az ma egy töltött káposzta.