Kritika (3)
Nem vagyok a barátod
2009-04. szám / Dercsényi Dávid
Előző két nagyjátékfilmje is bizonyítja, hogy Pálfi György nem híve a sablonos megoldásoknak (a Hukkle csuklási ritmikája, a Taxidermia káeurópai bélflórája fesztivál), és közönségsikerben is mérhető egyedi hangot hozott a magyar filmművészetbe. Pálfi új projektje is izgalmas koncepcióra épült, de a mozikba kerülő változat csak egy redukált verzió.
 A valamikori DVD-megjelenésben ugyanis egy három filmből álló kompozíció lesz közreadva: egy óvodában forgatott dokumentumfilm, egy szituációs játék profi és ad hoc színészekkel, illetve a casting alatt készült beszélgetésekből összevágott interjúsorozat. A háromból most az óvodai részből láthatunk egy tízpercnyit, s ezt a fikciós szituációs játék követi. A gyerekeket órákon át el lehetne nézni, ahogy a címadó mondatot csűrik-csavarják, vagy ahogy súlyos egzisztenciális és metafizikus élmények érik őket. Zavarba ejtően mély és leplezetlen világ ez, ahol minden pillanat súlyos lehet, s mindezt a kamera is a kellő tapintattal tudja közvetíteni. Mindez nem mondható el a mai magyar mindennapokban játszódó fikciós játékról. A formai kiindulópont érdekes, hisz a különböző jelenetek alaphelyzetei voltak csak adottak, a szövegeket a játszóknak kellett rögtönözniük. S aki a karakterek egymásra hatását figyeli, a reakciók kémiáját, minden bizonnyal elégedettebb, mint az, aki egy hétköznapi értelemben vett filmet akar látni. Mert bár Pálfi (Ruttkay Zsófiával és Réthly Attilával) remek karaktereket talált, a dramaturgia, a történet, vagyis a fikciós rész karcsú, nem működik – a történet dinamikája egy moralizáló pamfletre elég csak. Persze ne feledjük, a Nem vagyok a barátod egy tulajdonképpeni kísérlet, amit a hétköznapok díszletei vesznek körül – afféle felnőttek óvodája.
Nem vagyok a barátod
Magyar film | hirdetés
 |
|
Rendező: Pálfi György
Főszereplők: Czene Csaba, Farkas Kata, Fátyol Kamilla
100 perc
Forgalmazó: Budapest Film
Bemutató: február 5.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
