Mi mindenre lehet „használni” a kultúrát?
2009-02. szám / Szepesi Krisztina
A kultúratámogatás manapság nem hangzik túl népszerű dolognak, mégis létezik. Bizonyíték erre például az idén novemberben már negyedszer megrendezett Mecénás Nap a Műcsarnokban és az a néhány lelkes magánszemély, akik úgy érzik, sikereikből szeretnének valamennyit visszaadni a társadalomnak. Mert bizony ez lehetséges, bár sokan nem tudják, hogyan segíthetnek.
Mecénás Nap
 Török András, a Mecénás Nap ügyvezető igazgatója és a Summa Artium kuratóriumának elnöke leginkább azt hangsúlyozta, hogy az öt éve működő, a Soros Alapítvány által létrehozott szervezet nem kulturális projekteknek szerez támogatást, hanem szponzoroknak támogatható kulturális projektet.
– A szponzor és a mecénás persze különböző dolog. Előbbi az üzleti érdekeit figyelembe véve köt szerződést arról, hogy mit ad és mit kér érte. A mecénás pedig semmit nem kér, csak odaadja a pénzt és reméli, hogy megvalósul a támogatott dolog – magyarázza Török András, aki a Summa Artiummal már öt éve próbálja ellesni a fogásokat hasonló európai szervezetektől. – Láttuk, hogy mindenütt van egy nagy gálaest, ahol kitüntetik a legkülönlegesebb teljesítményeket. Először 2005-ben tartottuk meg a Mecénás Napot és azt gondoltuk, mivel még nem ismernek minket, nem jönnek majd el a meghívott cégek, vállalkozások. Igaz, a Műcsarnok fantasztikus helyszín erre, amit egyébként azért is választottunk, mert mi a kortárs művészet iránt érdeklődünk. Kitaláltuk tehát az árverést, ahol tulajdonképpen semmit se lehet hazavinni, „csak” a dicsőséget. Az ezen az árverésen befolyt összegből pedig a Summa Artium egy fillért sem vesz el, a teljes összeg a támogatandó projekthez kerül. A november 23-ai Mecénás Napon 11 520 000 forint jött be, ami egy kicsit rosszabb, mint tavaly volt, mert bár tavaly 14 projekt kapott 18 milliót, most pedig 11 projektre jutott ez az összeg. De mivel olyan borzalmas jelenleg az üzleti klíma, mi ezzel nagyon boldogok vagyunk. Egyébként is stagnál vagy csökken az egész kulturális szponzoráció, mert a támogatás a sport felé tolódik el a televíziós közvetítések miatt is. Az igényes, különleges, jó minőségű dolgok támogatása, amivel mi magunk is foglalkozunk, szerényen, de növekedett a válság előtt. Ami tényleg meredeken növekszik, az az igazi mecénások tevékenysége, vagyis a magánemberek támogatása az adózott jövedelmükből vagy olyan üzletembereké, akik az üzleti érdekeikre teljesen fittyet hányva adnak pénzt.
Támogatók és támogatottak
Török András meglátása szerint manapság nálunk is egyre szakszerűbben osztják el a pénzt vagy alkalmaznak egy hozzáértő embert, aki segít a döntéshozatalban. Vannak cégek, ahol régebben egyszemélyi, felsővezetői döntés volt a támogatás kérdése, ma azonban ezt a feladatot már megosztják a menedzsmenttel, a reklámügynökségükkel vagy éppen a Summa Artiummal. Sok helyen már leírt policy is rendelkezésre áll.
A támogatások növekedése és szinten maradása pedig összefüggésbe hozható a társadalmi felelősségvállalás divatjával is, és a cégek szeretnék a támogatásokat a dolgozóikkal összekötni. Ha például jegyeket kapnak egy koncertre vagy előadásra, azokat a dolgozók között osztják el, esetleg partnerpartikat szerveznek. Vagyis ahogyan a Mecénás Nap ügyvezető igazgatója fogalmazott: a cégek lassan megtanulták, milyen klassz dolgokra lehet használni a kultúrát.
A mecénások meglelése persze nem olyan egyszerű dolog, igen ritka ugyanis, hogy egyes cégek vagy magánszemélyek maguktól jelentkeznek, hogy valamilyen kulturális eseményt vagy intézményt támogatni szeretnének. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nincs hajlandóságuk, inkább gyakran nincsenek tisztában lehetőségeikkel.
– Van olyan támogatónk, aki amikor először vett részt a Mecénás Napon, rögtön feltette a kérdést, mi kell ahhoz, hogy itt ők is díjat nyerhessenek. De ez a ritkább. Ha a versenytársak már támogatók, akkor az általunk megkeresett cég sem akar kimaradni ebből. Persze mást szeretnének támogatni, amiben mi tudunk nekik segíteni. Az is fontos tényező, hogy ha például valamilyen szociális ügyet támogatnak, akkor odamennek, átadják a pénzt, de utána nem látják, hogy mondjuk az adott kórház gyerekosztályon hogyan hasznosítják a pénzüket. Ha pedig egy kulturális intézményről van szó, akkor évente többször elmennek előadásokra, programokra. Vagyis a kultúrával való állandó érintkezés jó dolog. Az új előadó-művészeti törvényben pedig van a filmtörvényhez hasonlóan egy kitétel az adományozási kedvezményről – mondja el a Summa Artium kuratóriumának elnöke azt, milyen tényezők befolyásolhatják a cégeket abban, hogy a támogatás mellett döntsenek. – Másfél évvel ezelőtt például történt egy csodálatos dolog. Felhívott egy úr, hogy figyeli a mi tevékenységünket, ő nagyon jókor volt jó helyen, sikeres lett és szeretne valamit visszaadni a társadalomnak. Mondjam meg, hogy hova.
Kultúratámogatás | hirdetés
 |
|
Dr. Kádár Gabriella, a Deloitte marketing és üzletfejlesztési igazgatója arról számolt be, hogy cégük mindig támogatott kulturális eseményeket, mert a globális cégfilozófia is ezt diktálta.
– Célzottan a cég arculatfejlesztéséhez kapcsolódóan 4–5 éve foglalkozunk kultúratámogatással, de mivel nincs erre olyan sok pénzünk, egy-két területre fókuszálunk, így a kortárs képzőművészetre. Azon belül is 6–7 kortárs magyar festőt támogatunk, akiknek néhány képe a saját gyűjteményünkben is megtalálható. Többek között Nádler István, Bak Imre, Tolvaly Ernő, Ujházi Péter, Köves Éva és az egészen fiatalok közül például Korodi Luca képei közül mondhatunk néhányat a magunkénak. Jövőbeni terveink között mindenképpen a legfiatalabb hazai képzőművészek felé szeretnénk jobban nyitni – mondja Dr. Kádár Gabriella és hozzáteszi, hogy a választáshoz Jerger Kriszta személyében találtak szakértő segítségre. – A profitunk meghatározott százalékát szánjuk kultúratámogatásra, és ettől elkülönítve végzünk charity tevékenységet. Eddig ez a támogatási összeg nem csökkent, és bízunk benne, hogy a gazdasági helyzet 2009-re gyakorolt hatása sem változtat ezen.
A Deloitte-nál egyébként az egész akkor kezdődött, amikor új irodába költöztek. Már a keresésnél is fontos szempont volt, hogy az épület, amibe költöznek, mutassa azt a modern, innovatív, decens, fiatalos és dinamikus imázst, ami az auditorcéget jellemzi. A cég marketingfelelőse azt is hangsúlyozta, hogy saját munkavállalóik felé is fontos törekvés, hogy őket is inspirálják az ilyenfajta felelősségvállalásra, és az sem elhanyagolható szempont, hogy egy szebb környezetben a munkát is szívesebben végzik. Vagyis az egyértelmű marketingszempontokon kívül rengeteg előnye lehet a támogatásnak, így például a dolgozók motiválása a kulturális eseményekkel kapcsolatban, de ha magánszemélyről beszélünk, akkor a gondolat is épp elég lehet, hogy valamit tett a kultúráért, és akár csak egy kis összeggel is hozzájárult egy színházi előadás létrejöttéhez vagy egy festő kiállításának megszervezéséhez.
Szponzorációs stratégia
Nagy Enikő mindkét oldalon állt már. Korábban egy multicégnél látta a támogatási motivációs feladatoka, jelenleg pedig a Műcsarnoknál a támogatottak helyzetét figyelheti meg.
– Magyarországon továbbra is elég nehéz a támogatók megszerzése. Szerencsés helyzetben a vállalatoknál jól kidolgozott szponzorációs stratégia áll rendelkezésre. Van, ahol cégen belül eldől a támogatás kérdése, mert van annyi tanácsadó szakember, aki összeállítja a stratégiát, de néhányan külső céget bíznak meg ezzel. És vannak cégek, ahol még mindig ad hoc módon dől el egy adott szponzoráció sorsa. A támogatottak oldalát látva sokkal könnyebb a konkrét stratégiával rendelkező cégekkel dolgozni, mert már fél sikernek számít, ha az adott cég például a kortárs művészetek pártfogója, és jóval könnyebb személyre szabott ajánlatot is tenni. A kulturális területnek pont abban kellene fejlődnie, hogy mindkét fél meg találja a számításait az adott együttműködésben, vagyis a támogatásra váró intézmény ne csak kérjen, hanem adjon is. Ez lehet, hogy triviálisnak tűnik, de rengeteg olyan támogatási kérelemmel találkoztam az előző munkahelyemen, ahol csak a támogatási összeg volt feltüntetve, és egy szó nem esett arról, hogy ez miért lenne előnyös a támogatónak, vagyis mit kapna ő cserébe.
Ha azonban egy cég nem rendelkezik szponzorációs stratégiával, sokkal nehezebb dolga van mindenkinek, mert a támogatandó intézmény egyrészt nehezebben férkőzik a közelükbe, másrészt sokszor az alapoktól kell elkezdeni egy beszélgetést, hogy egyáltalán mi a kortárs művészet és miért jó azt támogatni. Előfordul, hogy egy vállalat keres meg egy intézményt a támogatás miatt, de sokkal inkább nekünk kell a támogatásoknak utána menni, tekintve, hogy az üzleti szférának sok esetben nincs is akkora rálátása a kulturális piacra. A legjellemzőbb még mindig a nagyvállalati támogatás, de a kis- és középvállalkozások is egyre inkább előfordulnak a támogatók közt. A magánszemélyek kevesebben vannak. Más országokban talán nagyobb hagyománya van a magántámogatásnak, mint nálunk, és itt már inkább beszélhetünk mecenatúráról, mint szponzorációról. De ha egy ügyet jól átgondoltan elindít valaki, és tényleg van mögötte olyan igazi tartalom, ami mellé érdemes odaállni, úgy azzal többé-kevésbé sikerrel jár. Mindenképpen szükség van valamilyen motiváló tényezőre és nagyobb publicitásra is, hogy több emberhez eljussanak a támogatási lehetőségek és elinduljon az aktivitás. Ezek a projektek sok esetben főváros-centrikusak, vagyis országosan is tágítani kellene a lehetőségeket.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
