Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Egy kalappal!
Mitra étterem
2009-03. szám / DIBBUK

Sok tekintetben megmagyarázhatatlan jelenség a Mitra-ház. A nyolcadik kerület legmélyén, ijesztően omladozó bérházak és a tőlük látványra alig megkülönböztethető építési területek között, csavargók és megélhetési vállalkozók járta koszos utcák erdejében nyílt meg a pazarul felújított komplexum, amely étteremnek, kávézónak, rendezvényközpontnak is helyet ad.



A helyszínt belengi valamiféle spiritualitás is, már a rövidke, az intézmény létrejöttére semmilyen magyarázattal nem szolgáló bemutatkozó szövegben is utalnak a lelki találkozásra, az ajánlóképek egyikén a falon feszület is látható.
Az elvarázsolt bizonytalanság érzetét tovább fokozza, hogy jöttünkre egy fiatal pincérlány és az őt bazsalygató legény ijedten szétrebben, nem vártak tán vendégeket épp most, ebédidőben. A falakon kortárs festőművész kiállítása, a képeken szomorú öregek otthonabeli életképek láthatók, öregasszony szívószállal szürcsöli védőitalát, egy másikon összeaszott kézpár morzsolgat rózsafüzért. Hol vagyunk? Mi ez? Szabadkőműves-tanyának nem gondolnánk, de valami szektaféle érzetünk feltámad, pedig a továbbiakban valóban étteremként kezd üzemelni a hely. Az meglepő, hogy az étterem logója, a püspöki süveg, a mitra stilizált változatát formázó embléma elég egyértelműen a McDonald’s aranyárkádos jelét idézi, de ez legalább végre egy valóban azonosítható pont. Az asztalok damaszttal terítettek, három váltás eszcájg, felterített tányér és couvert tányér, vajkés, lehengerlő elegancia a Nap utca kellős közepén. A bájos
felszolgálólány megbocsátha-tóan szeleburdi, kedvesen mosolyog, megpróbál szóval tartani, eláraszt figyelmével, de aztán valahogy mégis összekever az egyetlen másik asztaltársasággal, ami az alacsony kihasználtsággal üzemelő helyen murisan hat. Mindig előre bejelenti, hogy éppen mi történik, mit fog hozni, mit visz el, legyeskedik, kellemkedik; nagyon édes, ha nem is a legkompetensebb személyzet, akivel valaha találkoztam.
A felütésnek érkező kencék ízre nagyon finomak, a kétféle kenyér friss és puha, a padlizsános krém jól fűszerezett, savanykás, a fűszervaj viszont, a magyar vendéglátásban sajnos elég gyakori módon, dermedtté, kezelhetetlenné fagyott, egyetlen gombócként fordul ki a tálkából, faraghatatlan, használhatatlan, pedig amennyire megállapítható, az íze jó. Az olasz ribollita (káposztás-babos zöldségleves) páratlanul ízletes, van valami füstösen lágy íze, a hozzá érkező
parajos-parmezános bagettkari-
hirdetés

ka (az étlapon focaccia szerepel) parádés. Itt komoly tehetség van a konyhában, de ez már az étlap összeállításáról is kiderült. A vegetáriánus zöldséges quesadillas (lepények) ijesztő méretű fogás, ránézésre viszont gusztusosabb, mint amilyen izgalmasnak végül bizonyul, de azért így is remek, különösen a snidlinges-fokhagymás öntet kíséretében. A szarvasragu sajnos nem a legmagasabb minőségű vadhúsból készült (nyilván ezért használják ragunak), de a borókás-áfonyás mártás meseszerűen tökéletes, sűrű, tapadós, édeskés, de karakteres. A krokett, amennyire megítélhető, házilag készült, és jó a baconba tekert zöldbab is, így egyben kiváló fogás. A hely állítólag különleges máktortája sajnos ezúttal házon kívül tartózkodik, egy gyömbéres csokoládétortával vigasztalódunk, amely ízében kísértetiesen felidézi a gyermekkori pilótakekszet, de azt viszont szerettük, úgyhogy nincs ezzel semmi gond. Az erőtlen kávéval viszont van, és nem csak azért, mert a kért tejhab elsikkad a tetejéről, hanem azért is, mert a hely „elsőrangú” kávéval hirdeti magát, és egy kávészakértő barista-tanfolyam elvégzését tanúsító oklevél is díszeleg a falon. Mindegy, összességében ez így nagyon biztató. Megemeljük kalapunkat.

VIII., Nap utca 23.
Főétel: 1390–3980 Ft
Kritika (4,5)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor