PM Online | Korábbi cikkeink

Az első pillanatoktól fogva érezhető, kitapintható rajongótábora van mind az előadásnak, mind az egyes szereplőknek. Nem is érdemes máshogy musical-színházat csinálni; rajongók nélkül aligha lehet hosszan műsoron tartani nagyon nagy költségvetésű produkciókat. Márpedig a József és a színes, szélesvásznú álomkabát hihetetlenül látványos előadás,

telis-tele ötlettel, fifikával, lendülettel és színvonalas – és drága – díszletelemmel (Kentaur brillírozása), ezt hosszú távon eladni csak nagyvonalú produkcióval lehet. A szereposztás is kedvez a nagyközönségnek, a Megasztárból és a Story magazinból ismerős arcok lépnek a színpadra estéről estére, és hozzák be rajongótáborukat minden előadásra. A zenekart szépen tartja kézben Kocsák Tibor karmester, együtt él a játékkal, feszes, jól megszabott tempót diktálva, Szirtes Tamás rendezése pedig bővelkedik a meglepő fordulatokban. A sztori is jó, erről persze nem kifejezetten a Tim Rice – Andrew Lloyd Webber szerzőpáros tehet, de az ő érdemük, hogy bármilyen történetből aranyat tudnak készíteni. A produkció leggyengébb pontja viszont a szöveg, Blum Tamás és Galambos Attila sorai nyekeregnek, nyikorognak, nem életszerűek, ennél valószínűleg magasabb színvonalon is meg lehetett volna oldani a feladatot, még akkor is, ha a musicaleket nem a szövegük miatt szeretik, akik szeretik. A színészek mindent beleadnak, Serbán Attila nagy átéléssel adja a címszerepet, szép énekhanggal hiteti el a szenvedést, a méltánytalanságon való felülemelkedést, a megbocsátás képességét. Elhisszük neki, hogy csak hinni kell az álmokban, jóllehet, ez üzenetnek szürke hétköznapokon elég kevésnek bizonyulna. Gallusz Nikolett a narrátor szerepében kissé bizonytalan, a magas regiszterekben nincs meg a hang, de nagyon attraktív jelenség, szépen is táncol, ha kell, önfeledt és felszabadult; kellemes jelenség. A táncok amúgy is remekül sikerültek, mindig mindenhol feltűnik egy-két újabb szereplő, energiabomba valamennyi táncbetét, ami a koreográfus, Tihanyi Ákos munkáját dicséri. Ráadásul mindegyiket többször megnézhettük, mindenből van ráadás, majd zanzásítás is. A közönség tombol.