Impresszum | Előfizetés  
  2024. április 24., szerda
György

 
 
Nyomtatható változat
Mong Attila
János vitéz a Gulagon
2009-03. szám / Illés Mihály

Az ördög a részletekben lakik. Általánosságban persze sokat tudunk a Vörös Hadsereg viselt dolgairól, ismerjük a rémtörténeteket a kifosztásról, erőszakoskodásról, padláslesöprésről, a jószágok elhajtásáról, kegyetlenkedésekről és önkényeskedésről, de
a történeteket közel hozva, a szenvedőknek arcot adva mindig sokkal átélhetőbb és még elborzasztóbb esetekre akadhatunk. A témában nem is kell messzebb mennünk Polcz Alaine Asszony a fronton-jánál, akinek kétségei lennének, elég azt az önéletrajzi írást átfutnia. Hasonló eszközzel él Mong Attila könyve, a János vitéz a Gulagon című tényfeltáró dokumentumkönyv is.
A Szovjetuniónak húszmillió halottja volt a második világháborúban, a vészkorszak zsidó áldozatainak számát hatmillióra teszik, kétszázezer magyar katona és elhurcolt munkaszolgálatos maradt ott a Don-kanyarban, a háború után jogtalanul a Gulagra, málenkij robotra száműzött áldozatok pontos száma megismerhetetlen. Ezek fényében egy lovasberényi pimf ügyről van szó. Öt falusi polgárt visznek el koncepciós büntetőügy következményeként a Gulagra, közülük három haza is tér a büntetés leteltével, egyszóval nincs szó világmegrengető tragédiáról az összkép tekintetében. Égbekiáltó igazságtalanságról viszont igen. A kiváló oknyomozó újságíró, gyanítható családi érintettség révén is, lenyűgöző odaadással és érzékenységgel nyúl a témához, amelyben egy falusi csetepatéról és annak nagypolitikai, szimbolikus üggyé való felfújásáról esik szó. A János vitézt színpadra állító legények a falunapon verekedésbe keverednek a részeg szovjet katonákkal, akikkel addig sem felhőtlen az együttélés, és az addigi keservüket, nyomorúságukat dühbe öltve alaposan helybenhagyják a katonákat. A magyarországi szovjet hatóságok kocsmai verekedés helyett szervezett terrorcselekményként állítják be a történteket, és kegyetlen példát statuálva száműzik a főbűnösöknek kikiáltott bűnbakokat. Mong Attila nagy rátermettséggel mutatja be a falu életét a háború utolsó éveiben, majd a szovjet katonák okozta elnyomást, nyomorúságot és elkeseredést. Ugyancsak szívszorító a város elöljáróinak hiábavaló igyekezete a szerencsétlen bűnbakok megmentésére. Kétségbeesésükben az ország vezetőihez fordulnak, de az ő hatalmuk is épp tovatűnőben, a kommunisták minden fórumon nyomulnak, és agresszíven veszik át a hatalmat a megválasztott, kisgazda érzelmű vezetőktől. Nincs mód a kegyelem kivívására, a családok, hozzátartozók tehetetlenül szenvedik végig a száműzetés éveit, hírek vagy a legkisebb reménysugár nélkül, miközben a tágabb közösség idővel elfordul, de legalábbis fél kimutatni szolidaritását a felháborító igazságtalansággal. (A könyvcím ugyanakkor kissé csalóka, hiszen pont a Gulagon eltöltött évekről nem kapunk részleteket.) A hazatérők egész hátralévő életüket megbélyegezettként, rehabilitálás nélkül élik le. A számok és a történelem felől nézve nem történt itt semmi különös, semmi, amit ne tudnánk. Az ördög a részletekben rejlik.
hirdetés

Helikon
195 oldal, 2490 Ft
Kritika (5)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor