Néha azt érzem, hogy betegesen alábecsüljük Kodályt. Vagyis betettük őt egy skatulyába, nagy, népi zeneszerző, Páva-variációk és Háry János, maradjon ott, és ne zavarja a mi Bartók iránti imádatunkat.
 Miközben itt van ez az egészen rendkívüli darab, a Szonáta szólócsellóra, és mintha senki nem ismerné. És most nem lehet csak a közönséget hibáztatni, a csellisták is csak elvétve tűzik műsorra a darabot, pedig nem mondhatják, hogy akkora a repertoár, hogy minden darabra nem kerülhet sor. Aki csak egyszer is hallotta a Szonáta harmadik tételét, azért sejtheti, hogy van itt még egyéb ok is: például az, hogy borzalmasan nehéz a darab, a cselló pedig nagyon kegyetlen hangszer, ha rossz kezekben van. De most éppen nincs rossz kezekben: Várdai István játszik.
MTA Díszterem
3., kedd, 19.30
|
vissza
vissza a lap tetejére
