Műhelytitkok
2009-06. szám / Sári Júlia
Naplemente után a legnagyobb Buda-szerelmeseknek is szembesülniük kell a fájdalmas ténnyel, hogy hiába a friss levegő, a számtalan kirándulóhely és a kertvárosi nyugalom, ha az ember némi esti kulturálódásra vágyik vagy éppen kicsit – hacsak nem nagyon – kirúgna a hámból, bizony, kénytelen átszelni a Dunát.
 A főváros dombosabbik felének e kirívó hiányosságát mindössze néhány kultúrház látszik megcáfolni, amelyek azonban – a pestiekkel szemben – csendesebb szellemi örömökkel szolgálnak a budai közönség számára. Ilyen cáfolat a Kis-Svábhegy lábánál meghúzódó Nyitott Műhely, amely eldugott pince létére az egyik leghívogatóbb, -barátságosabb és – ahogy a neve is utal rá – legnyitottabb kávéház, merem állítani, Pesten és Budán. És nem csupán a kávéházi létezés környékbeli letéteményese, de remek kiállítások, filmklubok és szalonestek, nem utolsósorban pedig különleges, főleg leülős-végighallgatós komoly- és népzenei, valamint jazzkoncertek helyszíne is. Az olyan hazai kiválóságokon kívül, mint Dresch Mihály, Balázs Elemér vagy Borbély Mihály, akikre, akár állandó klubtagokra, mindig számíthatunk a Nyitott Műhelyben, megismerkedhetünk fiatal tehetségekkel, mint Harcsa Veronika, Váczi Dániel vagy Szandai Mátyás, olyan különleges zenei tájakon kalandozhatunk, mint a Kalkutta Trió indiai muzsikája vagy David Yengibarjan örmény etno-tangója, táncolhatunk, zenés verseket hallgathatunk, és kamarazenével ringathatjuk el magunkat. És valóban, akárcsak egy műhelyben, amelynek tagjai mind egy céllal és szándékkal gyűltek össze, itt mindenki őszinte kedvességgel és érdeklődéssel fordul a másikhoz, és az is biztos, hogy az embernek a kidobókkal sem gyűlik meg a baja.
Nyitott Műhely | hirdetés
 |
|
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
