Volt egy lepke, szív alakú, a nap sugarai bearanyozták a szárnyait és egy kora hajnali órán megpihent egy szénakazalon. Éppen azon, amelyiken Petőfi Sándor szendergett, s a látvány, bár akkoriban nagyon messze bolyongott kis hazájától, képzeletben azonnal a távoli otthon melegébe repítette.
 Hej pillangó, pillangó! / Merre jár a kishajó? / Mely engemet elvive / Szép hazámtól messzire? – teszi fel a kérdést a kalandor költő, s a pillangó, láss csodát válaszolt neki. Mert a lepke bűvös egy állat: tarka köntösű édes álmok és mesék röpködnek cicomás szárnyaikon, hogy aztán a gyerekek fejébe szállva életre keltsék a fejekben gubbasztó mesebábokat. Ha valaki, egy lepke aztán tudja, hogyan kell a bezárkózott bábból tündérpillangót „faragni”. De hogyan?
Aki kíváncsi rá, miből lesz a cserebogár, akarom mondani, a lepke, az a Természettudományi Múzeum szokatlan, ám annál izgalmasabb kiállításán saját szemével nézheti végig, hogyan bontogatják szárnyaikat az édes álmok és mesék tarka pillangói. A múzeum kéthetente kap Tajvanról 200 bábot, így biztosítva, hogy a lepkeház bábkeltetőjében mindennap legyenek éppen kikelő újszülöttek, amiknek a kibábozódás után néhány órára is szükségük lehet, hogy kibontsák elgémberedett szárnyacskáikat. Akik kíváncsi a pillangószületésre, de maradna inkább begubózva a biztonságos négy fal között, az egy webkamerán keresztül otthonról is belepillanthat a csodába (www.mttm.hu), de vigyázat, mert ahogy már említettem, a lepke bűvös egy állat! Ahogy Weöres Sándor mondja, ha a gubóból kikél, nincs mi megállítsa, s akár akarjuk, akár nem, „szöcske-bokán jő az álom, s száll a világ lepkeszárnyon„.
|
vissza
vissza a lap tetejére
