Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Péterfy Gergely
Halál Budán
2009-06. szám / Illés Mihály

Még azt is nehéz megmondani, hogy az irodalomról, vagy a történelemről szól-e inkább Péterfy Gergely regénye. Pontosabban az irodalom, az elmesélhetőség, a történelem és a történetírás viszonylagosságáról, egymásra hatásáról, bizonyos értelemben vett kiszolgáltatottságáról fogalmaz meg súlyos megállapításokat.
A lebilincselő történet fő vonulata alighanem a török időkben, a Buda visszafoglalása előtti években játszódik, de egy, időnként a történetbe bekapcsolódó narrátor még ezt is bizonytalanná teszi, egyetlen, nyúlfarknyi internetes utalással szándékosan összezavarja a szálakat, már a történet legelején. A három részre tagolt regény cselekménye sokszor zavarba ejtően bonyolódik. Az első harmadban egy – talán kótyagos – úr, Solari gróf kúriájában járunk, ő írja visszaemlékezéseit egy – tán fiktív – bárónőnek a török elleni hadjáratról és egy ottani különleges hősről, kin nem fogott a golyó. A második harmadban ugyancsak a rejtélyes harcos áll a középpontban, ezúttal azonban egy fiatal angol utazó az elbeszélő, aki kutyaként követi a páncél nélkül, egy szál selyemingben harcoló nemest, aki a teljes hadjárat alatt űzi, hajtja a törököt szünet és megállás nélkül. Itt már a narrátort is szem elől veszítjük, csak az angol utazó élményei oltják tudásszomjunkat, fellángol, majd kihuny egy fájdalmas szerelmi szál, hogy aztán a harmadik, rövidke záró részben ismét minden összekavarodjon, átadja magát a történet a teljes apokalipszisnek, transzcendenciának és a párhuzamos történetmesélés nehezített pályájának. Péterfy kajánul az ujjai köré csavarja az olvasót, gonoszkásan kikacsint a történetből, zárójelbe teszi a lineáris történetbonyolítást. Érezzük, hogy a selyeminges Michele d’Aste köré rendeződik minden és mindenki, olykor-olykor mégis elöntik őt a hullámok, ilyenkor másokat veszünk szemügyre, elkalandozunk, másfele járunk, hogy aztán újból felbukkanjon a főhős. Kalandozunk térben és időben, halljuk a csatazajt, űzzük mi is a törököt, de azért a bécsiekről is meg van a véleményünk, no meg hát a magyarokról is, ők sem jobbak itt a Deákné vásznánál. A szerző varázslatos stílusban, döbbenetesen képszerű, lenyűgöző szókinccsel tartja fogva az olvasói fantáziát. A költői képek, apokaliptikus jelenetek, a mindent megmutató és mindent elfedő idegborzoló játék nem engedi meg, hogy bárki kivonja magát a sűrű szövésű történet hatása alól. (Épp emiatt bosszantó kissé, hogy feltűnően sok helyen bontja meg a szövegegységet zavaró nyomdahiba. Ez a szöveg több odafigyelésre volna méltó.) Mire a budai, végső ostrom megkezdődik, magunk mögött hagyjuk a rejtélyes szereplőket, azt sem tudjuk, mit gondoljunk az elhangzottak felől. Megtörtént-e? Elmesélhető-e? Vagy tán csak egy grandiózus, mindent elsöprő látomás volt szemeink előtt? Vagy így, vagy úgy: letehetetlen, kihagyhatatlan regény.
hirdetés

Kalligram Kiadó
192 oldal, 2800 Ft
Kritika (5)

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor