A 17 előadásos eseménysorozat ősbemutatót, több magyar(országi) bemutatót és külföldi produkciókat kínál a Nemzeti Színházban. Az előadások valamiképpen nemzedéki kérdéseket feszegetnek vagy reprezentálnak,
 így akár Lev Dogyin első Shakespeare-rendezését, a Lear királyt – a szentpétervári Maly Drama Theatre előadásában – is az a fesztivál vezérfonalának tekinthetjük. Ugyanakkor távolról sem minden előadás ábrázolja hasonlóan feketén-fehéren a nemzedék- vagy korszakváltás jelenségét. Alföldi Róbert egy Szentivánéji álom-parafrázist, Botho Strauss A parkját választotta legújabb bemutatójához. A lengyel színház ifjú tehetsége, Michał Zadara pedig ötvenes-hatvanas éveiket taposó színészekre hangszerelte A Pál utcai fiúkat a Varsói Nemzeti Színház Kisszínházának vendégjátékán. A formabontó szentpétervári rendező, Andrej Mogucsij Vlagyimir Szorokin, a kortárs orosz irodalom egyik legtöbbet vitatott alkotójának darabját vitte színpadra Nem Hamlet címmel a szentpétervári Állami Dráma Színházban. A Düsseldorfer Schauspielhaus és a Rimini Protokoll a hétköznapok távlatából vizsgáltatja újra a tudományos szocializmus alapkövét, A tőkét. Csákányi Eszter Parti Nagy Lajosnak köszönhetően egyszerre hét nő bőrébe bújik (A hét asszonya). Wedekind hősnőjének, a 19. század végén kétes hírnevet szerző Lulunak a sorsát Silviu Purcărete analizálja a szebeni Radu Stanca Nemzeti Színház művészeivel. Nem utolsósorban pedig Tom Waits zenéjére készül eldördülni a bűvös vadász puskája, amihez ezúttal a sörétet Ascher Tamás szolgáltatja (The Black Rider). |
vissza
vissza a lap tetejére
