Interjú
Kecskeméti csípős
2009-07. szám / WG
A napokban jelent meg a Suhancos második albuma, a Jól tévedni emberi dolog. Magyaros folk-hop ízes-izgalmas tálalásban, komolyan átgondolt mondanivalókkal fűszerezve. A duó rapper fele, Fankadeli Feri válaszolt a kérdéseimre.
Kecskemétiek vagytok. A város zenei életéröl aránylag keveset tudunk. Vannak arrafelé erős zenekarok és jó klubok?
F. F.: A válasz természetesen az, hogy nem. Akárcsak az ország többi nagyobb városában, itt sincsenek sem jó klubok, sem jó zenekarok. Egyetlenegy klubra se mondanám, hogy jó, és rajtunk kívül egyetlen zászlóvivő zenekart sem tudok említeni, sajnos. Úgy gondolom, hogy egy 120 000 lakosú városnak azért több, élőzenekarok fogadására alkalmas klubja is kellene, hogy legyen. Tőlünk nyugatabbra, talán a nyugodtabb élet miatt, egy fele ekkora városban is hemzsegnek a jobbnál jobb bandák.
Beszéljünk akkor vidámabb témáról. Az első lemezeteknek nagyon jó volt a visszhangja. Számítottatok rá?
F. F.: Ugyanarra számítottunk, mint egy földhözragadt sportoló az első komolyabb versenyén: csak éljük túl. Én a magam részéről bíztam az anyagban, de nem a szélesebb értelemben vett közönség irányában, hanem azok felé, akik eddig is hallgattak engem. Balázsról is tudom, hogy hitt a dologban. Ha bizonytalan lett volna, nem állt volna mellém széles mosollyal. Szóval valóban nagyon jól taposta nekünk az utat az Üzenetrögzítő, és annak ellenére, hogy a Jól tévedni emberi dolog albumhoz képest sok szempontból azért gyengécske, mégis van rajta egy-két fontos és szerintem erős pillanat.
A második lemezzel szemben alakult ki bennetek előre valamiféle elvárás? Ilyennek terveztétek, amilyen lett?
F. F.: A második lemezzel szemben olyannyira súlyos elvárás alakult ki bennünk, hogy azt el sem tudom mondani. Balázzsal kétszer-háromszor átbeszéltük, hogy nincs más esélyünk, csak az, ha legalább még két lapáttal ráteszünk az eddigi teljesítményünkre. Íratlan szabály, hogy egy zenekar, amelyiknek az első csillaga fényes volt, de a második már halványabb, az automatikusan megy a süllyesztőbe. Mi viszont nem szeretnénk odakerüli, sem most, sem a közeli jövőben, úgyhogy dolgoztunk azokkal a lapátokkal, és beleadtunk anyait-apait. Most egy olyan gondolat következik, ami rettentően elcsépelt és pont emiatt sokak szájából már veszélyesen hiteltelennek tűnik, de nehezen tudnám máshogy megfogalmazni: szerintem a lemez az első másodperctől az utolsóig olyan lett, amilyennek lennie kell, és ezt Balázs nevében is mondom. Pár hét után most újra meghallgattam, és még mindig nem javítanék ki benne semmit. Ez valami hatalmas érzés, egy holdnyi kő esik le az ember szívéről.
A zenéteket sokan hiphopnak tartják, ami részben igaz is. De nekem csomó minden más is az eszembe jutott lemezhallgatás közben: még Cseh Tamás, a Kaláka megzenésített versei és a Kispál is. Ezzel szemben te mit mondasz, milyen zenét játszotok, kik voltak rátok a legnagyobb hatással, kiket szerettek? | hirdetés
 |
|
F. F.: A Suhancossal kapcsolatban egy pillanatig sem volt szó rapzenéről, eleve csak én rappelek benne, Balázs énekel (és hangszereken játszik). A rap csak egy összetevő, egyik hozzávaló a sok közül. Azt mondanám magunkra, hogy amit játszunk az „a mi zenénk“. Leginkább népzenei, hiphop valamint jazz elemek dominálnak benne. Életem során rám csak stílusjegyek voltak hatással, személyek semmiképpen. Ha kezdett valami rajongásféle csírázni bennem egyik-másik példaképpel kapcsolatban, akkor, hála istennek, idejekorán csalódtam is vele kapcsolatban. Azt hirdetem, engem se vegyen senki példaképnek, hiszen nem ismer, messze vagyunk egymástól. Balázs sem az a típus, aki a stílusjegyek helyett inkább emberek után menne. Egyébként alig van olyan zenésztársam, akit szeretek, mivel nagyjából mindenkiről tudom, hogyan kapar a pénzért, hogyan álszenteskedik számos kérdéssel kapcsolatban. Balázs ebből a szempontból más, mint én. Azért a valóság talaján áll ő is, és éles helyzetben először az emberi tényezőt nézi, és csak utána a zenei teljesítményt. De szerintem ez a normális.
Ezek szerint a közönségetek sem a tipikus bézbólos-kapucnis hiphop-közönség. Kik járnak Suhancos koncertre? A bölcsész arcok?
F. F.: A közönségünk egészen érdekes összetételű, sőt, azt gondolom, egy-két kivételtől eltekintve egyedülálló Magyarországon. A 12 éves, útjukat kereső, apuka felügyelete álló kamaszoktól kezdve a 16 éves, bézbólsapkás utcagyerekeken és a 30 éves családanyákon át egészen az 55 éves, az ipart hamarosan eladó jogászokig, mindenkiből van a nagyobb bulikon. A fesztiválokon és az olyan speciálisabb bulikon, mint például ha egy főiskolán játszunk, természetesen homogénebb a közönség. De általában úgy áll a helyzet, ahogy az előbb vázoltam, és ez elég szép dolog. Igen, talán ez a legjobb szó rá. Szép.
A Suhancos név hogyan született, és pontosan hogyan is kell érteni? Olyan ez, mint a népzenében a legényes?
F. F.: Igen, olyasmi ez is, mint a legényes. Balázs hamar átlátta az életvitelemet, az "utcagyerekségemet”, és egy olyan nevet keresett, ami egyfelől jól kifejezi ezt, és ami mögé ő is szívesen odaállna. Mivel az utcagyerek kulturáltabb megfelelője a suhanc szó, így lettünk mi Suhancos. Ez a szó Balázs fiatal éveire is igaz, természetesen a maga módján. Szerintem a miénk az egyik legjobb és leghangzatosabb név, amit valaha hallottam, de vannak, akik szerint meg az a gyenge pontunk. Nem is értem, komolyan, még kimondani is jó... Suhancos.
Az általában szomorkás-melankolikus hangulatú szövegeitek pózmentesek, őszinték. Ha beszóltok valakinek, az nem bántó és nem a hiphop müfaj kötelező elemeként hangzik el, hanem céllal. Ez a hangulat és hozzáállás mindkettőtökre jellemző?
F. F.: Annyival kiegészíteném ezt, hogy azért közel sem csak kizárólag melankólia jellemez bennünket. Ott van az első lemezről például a Menny el délre, a Nagyvárosi regős vagy éppen a Végre vége című számok. Ezek már kicsit árnyalnak a képen. De említhetném az új lemezről is a Legótestet. Ezek talán már túlságosan is nyomulósak lettek. Ettől függetlenül az is igaz, hogy mindketten az "elgondolkodó-gondolkodó" létforma képviselőit szaporítjuk. Ez nyilván a hiperérzékenységünkből ered. Ami nélkül viszont nem lennénk képesek felfogni, pontosabban „suhancosan“ felfogni a világ rezdüléseit.
A szöveget mindenki magának írja, ami egyértelmű is, hiszen teljesen más képet festenek. Az én szövegeim gyakran földhözragadt mondatok és szavak, szürreális tartalommal megtöltve, Balázs pedig földöntúli sorokon át vezet fájóan valós tartalmat. A beszólások elsősorban tőlem erednek, és az én szövegrészeimben találhatók is meg, de valóban nem kötelező jelleggel, hanem a mondanivaló és a cél érdekében.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
