Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Kritika (4)
Johnny Cash: Remixed – CD
2009-07. szám / WG

A világ leghíresebb „men in black”-je, pár évvel halála után, új albumot adott ki. Nem, nem, Johnny Cash sajnos nem támadt fel, és még csak kiadatlan, fiókban maradt nagylemezt sem találtak a rokonai. Akkor mi is történt valójában?
Az, ami az elektronikus zene megjelenése óta minden halott és nem halott legendás zenészt előbb-utóbb utolér: remixelték a számait. A rajongók persze ki lesznek akadva, elvégre hogy jön ahhoz néhány beszívott fejű lemezlovas meg a szuperfurcsa haverjaik, hogy Cash pőre tisztaságú dalaiba savat vezessenek, majd dobgépet fektessenek alá, nem beszélve a szkreccselésről és a samplerezésröl. De merték és tették.
Az ötlet, akármilyen hihetetlen is, de nem egy tenyerét dörzsölő, a zenéhez mit sem konyító, a tiszteletet még hírből sem ismerő producertől származik, hanem a nagy Johnny Cash és szívszerelme, June Carter fiától, John Carter Cashtől. A fiú szerint pedig a remixalbum megszületése teljesen helyénvaló. Ő ugyanis úgy ismerte az apját, mint egy hagyományt és modernséget örökösen vegyítő, nyitott gondolkodású fickót, aki, ha még élne, maga is örömmel bólintana rá a dologra. De már nem él, úgyhogy helyette két másik úriember bólintott, méghozzá Snoop Dogg (az ismert pornós rapper) és Beyonce énekesnő producer apukája, Mathew Knowles, akik simán belementek a remixalbum tető alá hozásába.
hirdetés

A végeredmény nem sikerült tökéletesre, de legalább szórakoztató lett (és sokkal jobb, mint a másfél évvel ezelőtti James Brown-remixalbum). A kevésbé ismert Cash-dalok mellett pár alapvetés (I Walk The Line, Folsom Prison Blues) is átgyurmázás alá került. Az elkövetők között vannak teljesen ismeretlen arcok, és már jól csengő nevek is, mint a már említett Snoop Dogg, az Alabama 3, a Midnight Juggernauts, Pete Rock, a Troublemaker vagy az Apparat. A névsor alapján azt hihetnénk, jó változatos és izgalmas lett az album, de nem, nem voltak radikális kedvükben az elkövetők. Szóval, ha bántani akarom a lemezt, akkor erről nézve teszem: kicsit bátrabban is hozzá lehetett volna nyúlni Johnny Cash örökbecsű és -érvényű dalaihoz.

Warner

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor