A Bécsi Állami Opera előadása, vezényel Fischer Ádám
A Fischer testvérek Mozartban utaznak. Mozartban is. Egy hónapja sincsen, hogy Iván a Fesztiválzenekarral fantasztikus Figarót vezénylet, és már jön Ádám a bécsi operával.
 Sztárénekesek, és, mai szokás szerint, kisebb nevek, akik attól még nagyon jó hangok, kiváló muzsikusok. A címszereplő Ildebrando d’Arcangelónak nemcsak a neve szép, de a hangja is, tartalmas, olasz basszus, nem a dörmögő típusból, hanem a hajlékony, megejtő, szívhez szóló, csábító fajtából. A többiek közül talán Dan Paul Dumitrescu neve lehet ismerős, aki talán tíz éve nálunk is sikerrel szerepelt egy énekversenyen, hogy aztán meg se álljon Bécsig, ahol a társulat oszlopaként egyre-másra énekli a nagyobb és kisebb basszus szerepeket. De egy bécsi előadásban a legnagyobb élményt többnyire nem az énekesek jelentik, hanem a zenekar, a híres Bécsi Filharmonikusok, az a hihetetlenül homogén vonóshangzás, amikor a zenekar tényleg egyetlen hangszernek érződik, a darab miatt sem kell aggódni, meglehetősen bevált az elmúlt századok során – elegánsan búcsúzik az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál.
Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
5., vasárnap, 19.00
|
vissza
vissza a lap tetejére
