Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Producerek
Miskolczi Péter
2009-08. szám / Köves Gábor

Az Eurofilm Stúdió producereként számos hazánkban forgatott külföldi produkcióban (például Beethoven árnyékában, A csíkos pizsamás fiú) vett részt, a hazaiak közül pedig olyan alkotások fűződnek a nevéhez, mint a nemrég bemutatott Apaföld, a Pálfi György rendezte Taxidermia vagy Enyedi Ildikótól a Simon mágus. A Producerek sorozatban Miskolczi Péterrel beszélgettünk.


A gyártás szempontjából kétféle filmmel foglalkoznak: a Magyarországra hozott külföldi produkciókkal és a teljes egészében vagy többségében hazai forrásból készült alkotásokkal.
M. P.: Mi úgy szoktuk elválasztani, hogy vannak a megrendelésre készülő produkciók, amikben mi szolgáltatók vagyunk és vannak a saját kezdeményezéseink, vagy azok a koprodukciók, amikhez csatlakozunk, és amelyekben szerzői jogunk keletkezik, vagy van valamilyen ráhatásunk a készülő filmre.

Nyilván mindkét produceri feladat más-más hozzáállást igényel
M. P.: Más a felelősség mértéke. A szolgáltatásoknál főleg azért vagyunk felelősek, hogy a megrendelő elégedett legyen, ezen túl pedig igyekszünk mindig arrafelé terelni, hogy a lehető legjobb megoldásokat válassza. A helyismeret például kétségkívül előny, habár a filmezésben ma már alig lehet magyar sajátosságokról beszélni, az egész világon hasonlóan készülnek a produkciók. Egyre erősebben megnyilvánulnak olyan szakmai sztenderdek, amiknek mindenki igyekszik megfelelni, a szakmai képzésekben is ezek az irányadók. A pályára készülő fiatalok számára nagyon jó, ha felváltja látják, hogy milyen érzés egy igazán nagy produkcióban dolgozni, és milyen ugyanez egy szűkösebb anyagi keretek közt létrejövő filmben.

A magyar viszonyok elsősorban az utóbbi megtapasztalására adnak lehetőséget.
M. P.: Hacsak A Hídembert vagy a Sorstalanságot nem számoljuk, a magyar filmek változatlanul az 500 ezertől a 3 millió euróig terjedő tartományban mozognak, de a nagy átlag inkább az 1 millió eurós határ alá esik. A hazai producereknek legfőképpen azt kell megtanulni, hogy ebben a tartományban hogyan kell dolgozni, hogyan kell egy költségvetést beosztani. Egy stábon belül a rendezőre és a producerre hárul a legnagyobb felelősség: nekik kell azokat az arányokat megtalálni, hogy a rendelkezésre álló pénz optimálisan hasznosuljon. Hogy egy saját példát hozzak, amikor a Taxidermiának elkészültek Bécsben a labormunkái, és levetítettük a filmet, a külföldi szakemberek közül többen megkérdezték, hogy mennyi volt a költségvetésünk, és egyszerűen nem hitték el, hogy 2 millió euróból gazdálkodtunk. Olyan látványgazdagsága volt a filmnek, amit a szakzsargon production value-nak nevez, ami mögé egy nyugati szem sokkal nagyobb pénzt képzelt. Ha azt mondtuk volna, hogy 5 millió, valószínűleg a szemük se rebben, körülbelül ennyire taksálhatták a látottakat.

Frusztráló érzés, hogy ezt a látványgazdagságot a nyugat-európai lehetőségekhez képest jóval kevesebből kell megteremteni?
hirdetés

M. P.: Nem, ezt nem mondanám, szerintem inkább azzal küzdünk, hogy végre valaki megugorja ezt a szintet, átkerüljön a magasabb kategóriákba. Ez az igazi kihívás, úgy látom azonban, hogy ez mindeddig még senkinek sem sikerült. A Taxidermia szép sikereket ért el, minden okunk megvan a büszkeségre, de e téren ez a film sem hozott áttörést, Pálfi György következő filmtervével is ugyanúgy végig kell járni a megfelelő fórumokat. Ugyanakkor a nagyobb nemzeteknél, ha valaki már letett két-három filmet az asztalra, nagy valószínűséggel biztosított a feljebb jutás lehetősége. Ezek olyan automatizmusok, melyek beépültek az egész európai rendszerbe, ahol nekünk egyelőre egy másik pálya van kijelölve.

És milyen stádiumban van a készülő Pálfi-film?
M. P.: Amivel mi közösen foglalkozunk, az egy Rejtő-adaptáció. Érdekes a története, mert eredetileg a Csontbrigáddal indultunk, aztán szépen eljutottunk A szőke ciklonhoz. A Csontbrigád forgatókönyvével egyelőre nem sikerült megbirkózni, ez a mostani azonban egy népszerűbb, jobban megfogható terv, amellyel, ha sikerül két-három nagy nevet találni, valószínűleg át tudunk lépni abba az áhított, költségvetési tartományba.

Pontosan melyik tartomány lenne ez?
M. P.: Egy tízmillió euró körüli filmben gondolkodunk. Ez egy több országban, többek között Angliában és Franciaországban játszódó történet, a végén pedig ott az afrikai idegenlégió is. Fontos, hogy ez a gazdagság a vásznon is megjelenjen, olyan igénnyel kell felépítenünk a produkciót, hogy semmit se kelljen a kényszermegoldásokkal magyarázni. Nem lehet a nagykörút egyik sarkán leforgatni Londont, a másik sarkán pedig Párizst. Jövő tavasszal szeretnénk indítani a forgatást, a lecke tehát fel van adva. A berlini filmfesztiválon nagyon ígéretes tárgyalásaink voltak, és Cannes-ban lehet egy komoly, erős második forduló.

Ha önök nem is akarják a nagykörúton leforgatni a külföldi helyszíneket, megtette ezt már sok más produkció, a legtöbbször talán berlini háttérként szerepelt Budapest. Nyilván a helyszínválasztásnak is megvannak a kialakult közhelyei.
M. P.: Egy időben például a reklámfilmek előszeretettel alkalmaztak impozáns belsőket, és ez az impozáns belső minden második esetben a Néprajzi Múzeum aulája volt. Persze az ilyen helyszíneket egykönnyen nem lehet kiváltani valami mással, de visszatérve a játékfilmekre, ha a producernek van beleszólása a készülő filmbe, márpedig legyen, akkor bizonyos mértékig ő is befolyásolhatja ezeket a döntéseket. Legutóbb például a Budapest című brazil-portugál-magyar koprodukcióban vettünk részt, ahol a zeneválasztás terén adódott is erre alkalom.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor