Kritika (2,5)
Faust – Budapest Bábszínház
2009-08. szám / Bóta Gábor
A Budapest Bábszínház Faust előadásán kevés a báb és még kevesebb az akciójuk. Már-már koloncként hurcolják magukkal a színészek. A színpadon látható címszereplőként Erdős István Magyarország legjobb marionettese, a kezében van is egy marionettbábu, de szinte egyáltalán nem játszik vele,
 csak hurcolja magával. Teszi ide-oda, mint egy tárgyat, ahelyett, hogy istenigazából életre keltené. Erdős volt a bábos szaktanácsadója annak a csoda előadásnak, amit Balázs Zoltán A mikádó című operettből rendezett, és amiben bábszínész és operaénekes hallgatók működtek együtt lenyűgöző összehangoltságban, és olvadtak össze azzal a marionettfigurával, amelyiket megelevenítettek. Szarkasztikus, szeretettel teli, humánumtól áradó, elementáris humorú, fantáziadús produkció jött létre. Ezért is vártam sokat, sőt, rengeteget a Balázs által rendezett Fausttól. És többekkel egyetemben nagyot koppantam.
Fekete öltönybe, fehér ingbe bújtatott egyenruhájú színészek mondják és mondják a szöveget. Át-át veszik egymástól a szerepeket, nehéz követni, hogy ki-kicsoda. Mindehhez elég monoton, szavalós tónus társul, ettől le-lecsukódik a szem. Nagy az igyekezet pedig. Roppant mennyiségű szöveget tanultak meg hősiesen a színészek. Este kilenckor még csak a szünetet tartják. Aztán újra mondják és mondják. Csaknem megfeszülnek. Igencsak akarnak valamit. Metrókocsiban utaznak. Ki tudja, tán bejárják a világot, fölfedezik a mindenséget. Közben egy fura lény, hosszú madár lábai vannak, de csigaszerű csápjai, hol végigszáguld, hol keresztülcammog a színen. Valószínűleg az idő. Gombár Judit tervező jóvoltából van néhány szép kép, izgalmas figura, de közel sem elég. Minden sejtelmes, cseppfolyós, elmosódott, nem túl könnyű racionális fogódzókat találni. Szinte egy alaphangulatban, borongós álomszerűségben játszódnak a jelenetek, és ettől alig lehet figyelni. Már a bemutatón is sokan feladták, a nézők vagy harminc százaléka menekülőre fogta. A második rész pedig jobb. Főleg Blasek Gyöngyi öreg Margitként, egyszerre csalódott és sokat tapasztalt, bölcsen rezignált, lemondó, de még mindig energiával teli. Blaseknek sokkal jobban kihasználható lenne árnyjátéktudása is, ami inkább csak egy villanás, mint fajsúlyos szituáció. Üdítő betét viszont egy pálcikaember megjelenése és testrészeinek groteszk mozgatása. | hirdetés
 |
|
Hogy melyik alakot ki formálja meg, azért is bonyolult kideríteni, mert a Budapest Bábszínházban, fölöttébb rossz szokás szerint, nincs a színészek személyiségét fontosnak tartó szereposztási tábla, a színlap is csak „ömlesztve” közli a nevüket. A Zsótér Sándor dramaturgi közreműködésével készült szövegkönyvhöz nem sikerült hozzápasszítani a bábokat. A bábjáték műfaja milliméterről milliméterre való kidolgozottságot, sziszifuszi aprómunkát igényel, erre a befektetett komoly energiák dacára nem maradt idő. A műfaj szempontjából igencsak kidolgozatlan a szövegkönyv, így az alapok nem voltak meg, amire építkezni lehetett volna. A jó szándék, a tehetség dacára nem meglepő a kudarc és a valószínűsíthető bukás.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
