Gasztroarc
Keményné Koncz Ildikó
2009-08. szám / IM
Bankszakember, sommelier, okleveles borbíráló, a Pannónia Női Borrend nagymestere.
Hogyan jellemezné a Magyar Borok Bálját? Mi a rendezvény célja?
 K. K. I.: A legjelentősebb borászok és borkedvelők találkozása, egy olyan pillanat az évben, amikor kicsit hátradőlhetnek a borászok, és csak a szépre emlékezünk, kellemes, jó társaságban, kiváló étkek és borok kíséretében. A rendezvény kettős célt szolgál. Egyrészt ezt az alkalmat használjuk fel arra, hogy Gál Tiborra emlékezve átadjuk a fogyasztók szavazatai alapján az „Év kedvelt borásza” díjat, másrészt a borkedvelőknek lehetőséget biztosítsunk, hogy Magyarország legnevesebb borászai és boraik környezetében egy kellemes estét tölthessenek el. Az idei évben a közönség szavazatai alapján az „Év kedvelt borásza” díjat Szepsy István vehette át, aki 2001-ben az „Év
bortermelője” címet is elnyerte, s egyaránt hírnevet szerzett a tokaji bornak határainkon belül és kívül.
Ön irányítja a Raiffeisen Bank önkormányzati üzletágát, „civilben” pedig nagymester, sommelier, sőt, okleveles borbíráló is. Hogyan jött össze ez a két eltérő irány? Könnyű összeegyeztetni a szakmai és a civil elkötelezettséget?
K. K. I.: Hát, ha lehet ilyet mondani, a családom után, mellett ez a két dolog a legfontosabb a számomra. Az önkormányzatokkal (korábban tanácsokkal) 36 éve kötöttem össze életemet, amikor is a szülőhelyemen kezdtem el dolgozni, a helyi tanács pénzügyi csoportjában. Ezután az OTP Tanácsi Főosztályán, majd a Pénzügyminisztérium Önkormányzati Főosztályán folytattam pályafutásomat, s a Raiffeisen Bankban tizenhatodik éve foglalkozom önkormányzatokkal. Talán ez így már nem is szorul további magyarázatra. A borral való találkozásom mintegy 10 évvel ezelőttre nyúlik vissza. Egy súlyos autóbalesetből szerencsésen felépültem, de a vérképem nem akart rendeződni. Orvosi tanácsra kezdtem el esténként 1-1 dl bort fogyasztani, s ennek kapcsán ismerkedtem meg először a villányi borászokkal, majd egy szerencsés véletlen folytán, egy banki szponzoráció révén, a magyarországi borrendekkel. A többi már ment a maga útján. Ahhoz pedig, hogy a borászokkal mélyebb szakmai kérdésekről is el tudjak beszélgetni, megismerkedtem a borral egy sommelier tanfolyamon, majd borbírálói vizsgát is tettem. | hirdetés
 |
|
Mit tudhatunk a Pannónia Női Borrendről? Hogyan alakult ez a női egyesület? Kik lehetnek a tagjai, és mik a céljai?
K. K. I.: A jelenleg 13 „rendes” taggal működő egyesületünk 2004. július 12-én alakult. A hölgyek között van egyetemista, tanács, jogász, vállalkozó, banktisztviselő, pénzügyi szakember, borász, tehát elég vegyes az összetétel. Néhányan már korábban is tartoztunk egy női borrendhez, de ez Budapesttől távol – Pécsett – működött, s az utazás nagyon sok időt igényelt. Így elhatároztuk, hogy nagyon határozott céllal, a magyar bormarketinget segítve, a borkultúrát terjesztve, ápolva Budapesten alakítunk egy egyesületet, amely már 5 éves lesz júliusban. A tagoknak 1 éves próbaidőben kell bizonyítaniuk, hogy nemcsak a külsőségek, hanem a belső tartalom miatt szeretnének a borrend tagjai közé tartozni. Így dolgoznak ők is a rendezvények előkészítésében, a borrendi kötelezettségek (más borrendek rendezvényein való részvétel stb.) teljesítésében, fejlesztik borismeretüket, ismerkednek a magyarországi történelmi borvidékekkel, s ha be tudnak illeszkedni emberileg is a csapatba, akkor 1 év után, többségi szavazat eredményeként kerülhetnek felavatásra, „rendes” taggá. Ezt azért emelem ki, mert van néhány pártoló tagunk is, akik az első pillanattól kezdve segítik munkánkat (pl.: Jécsy Norbert úr, a MIELE Magyarország ügyvezetője vagy Kovács Gábor, bankár, a KogArt Művészeti Alapítvány létrehozója), illetve tiszteletbeli tagokat is avatunk.
A borászati ágazatot alapvetően férfiközpontúnak ismertük eddig. Miben lehet más, miben különbözik a nők szerepe?
K. K. I.: Alapvetően valóban férfiközpontú az ágazat, de egyre több kiváló női borászunk is van, ami vélhetően e gazdag hagyományokkal rendelkező ágazatnak csak jót tesz. A nők, mint az élet egyéb területén is, nagyon kitartóak, szenvedélyesek, kedvesek s ezekkel a tulajdonságokkal sokszor többet tudnak elérni, mint a férfiak. A borral kapcsolatban pedig azt mondhatom, hogy a nők kifinomult ízlésvilággal, jó illatérzékeléssel rendelkeznek, tehát jó „kóstolók”. Ezzel nem kisebbítve a férfiak ez irányú teljesítményét, de borász családokban sokszor a nők határoznak egy-egy végső ízről, például egy cuvée készítésénél.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
