PM Online | Korábbi cikkeink

Ljudmila Ulickaja az egyik legnépszerűbb kortárs orosz szerző hazánkban, itt a Pesti Műsor hasábjain is méltattuk már műveit. Igazi ünnepelt szerzőhöz illő módon ő lesz a sztárvendége az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak is, ami minden bizonnyal további jól megérdemelt népszerűséget hoz neki.

A Magvető ismét kiadta Kukockij esetei című művét, amelyet 2003-ban már megjelentetett az Európa Kiadó is, igaz, akkor még kisebb visszhanggal.

A 2003-as kiadástól eltekintve Ulickaját a Magvető fedezte fel Magyarország számára, szinte minden évben új kötetet hoztak ki tőle. Utólag visszanézve azt sem tekinthetjük teljesen véletlennek, hogy a most újrakiadott Kukocij eseteit kicsit a „végére hagyták”, mert ez a mű talán nem tartozik a legsikerültebbek sorába, igaz, hogy az Ulickajára jellemző mesterfogásokat is felmutatja. A mű a nagy családregények sorába illeszkedik, abba a sorba, amely egy-egy família sorsán keresztül igyekszik megmutatni, érzékeltetni valamit a huszadik század történelméből. Annyiban speciális ugyanakkor a helyzet, hogy ez a család vér szerinti értelemben nem család. Egyetlen valódi anya-lánya kapocs van csupán a mesében, mindenki más csak odacsapódott az idők során a háztartáshoz, és persze valamilyen módon családként üzemelnek, de a rokonsági sors hiánya sokszor okoz lelki dilemmákat a főhősöknek.
A történet középpontjában egy neves orvosdinasztia legutolsó képviselője, Pavel Alekszejevics Kukockij áll. A tehetséges nőgyógyász egyfajta hatodik érzékkel bír, belelát az emberi testbe, egészen a szövetek közé, vizsgálat közben, már ránézésre észrevesz olyan tüneteket, amelyeket a legkorszerűbb diagnosztikai módszerekkel sem lennének képesek kimutatni. Felvilágosult, liberális szemléletű orvosként a sztálini diktatúra legsötétebb éveiben is küzd az abortusz jogáért, miközben meddő nők ezreit segíti gyermekáldáshoz, a szülés csodájához. Szélmalomharca „természetesen” az alkoholizmusba hajtja, ráadásul mélyen hívő felesége és a család mindenese, az öreg cseléd is ellene fordul „förtelmes” nézetei miatt. Ebben a rideg családi közegben élik mindennapjaikat, az iddogálós csodadoktor, a lelki sivárság elől a felejtésbe, zavartelméjűségbe menekülő feleség, a fokozatosan látását vesztő cseléd, az otthonról és az egyetemről az első adandó alkalommal elmenekülő lányuk, a félvilági életet élő Tánya, valamint a szintén hozzájuk csapódott árva, a középszerű képességű, minden érzelmét a növények iránti szeretetében kiélő Toma. A legnagyobb kihívás Jelena őrülési jeleneteit magunkévá tenni, különösen azt a nyolcvan oldalas részt, amely vélhetően az ő rémlátomása vagy pokoljárása, ahol az embereknek már sem nevük, sem szándékaik nincsenek. A „család” lassanként széthullik, miközben a sztálini idők után valamelyest enyhébb hruscsovi időkben már lehetővé válik a művi terhességmegszakítás, Kukockij törekvéseiből valamennyi megvalósul tehát, sőt, sajátjaként nevelt, de nem tőle származó lánya is új embernek ad életet. Talán ő, benne még van remény. A többiek úgysem érhetnek el már az ígéret földjére.